Litvánia
Rövid történelmi
visszatekintés:
A mai Litvánia a legnagyobb területű és népességű balti
ország. A középkorban, a litván nagyhercegség dicsőséges időszakában, a
birodalom határai a Baltikumtól egészen a Fekete tengerig terjedtek.
Az évszázadok viharaiban Litvánia folyamatosan küzdött a
függetlenségért, melyet nem sikerült tartósan kivívni. A kis ország ütközőzóna
volt a szomszédos hatalmak csatározásai során többször volt lengyel, cári orosz
és szovjet uralom alatt.
A II. világháborúban a náci Németország és a Szovjetunió
megállapodás (Molotov – Ribbentrop paktum) után Molotov azt üzente a
litvánoknak: „Nem számít, hogy önök egyetértenek vagy sem, a Vörös hadsereg
mindenképpen bevonul”
Kevesen tudják, hogy a litvánok egészen 1955-ig komoly
partizánharcot folytattak a Szovjetunió ellen, az „Erdei testvérek” nevű, mintegy 30ezer főt számláló
partizánhadsereget csak ekkor tudta legyűrni a Vörös Hadsereg. Litvániában az
erdei testvéreket már régóta hősöknek, a nemzeti függetlenség harcosainak tekintik,
akik aktívan szembeszálltak a „szovjet megszállással”
Litvánia történelme során most nyerte el tartósan a nemzeti függetlenségét.
A kérdésre, hogy mi a helyzet az országban, frappáns választ adnak:
Litvániában minden OK,
mert már nem az oroszOK.
A litván zászlóról:
A trikolór az ország történelmi színeire és a népművészetben
használt motívumokra utal. A sárga a ringó gabonakalászokat, a zöld a
természetet, a piros pedig a független Litvániáért kiontott vért
jelképezi.
Vilnius:
A város a Vilnia folyóról kapta a nevét, mely csak nagy
jóindulattal nevezhető folyónak, inkább patak méretű, ellentétben a Neris
folyóval, melynek mérete a Tiszával vetekszik.
A várat Gediminas
nagyherceg építette a folyók találkozásánál. A legenda szerint Gediminas
álmában hatalmas vasfarkast látott, amint üvöltött a Vilnia torkolata fölé
magasodó hegyen. Az álom az jelképezte, hogy egy gyönyörű erőd és város épül
majd ezen a helyen.
Az egykori várból, mára csak néhány rom és a restaurált Gediminas-torony maradt, melyen hatalmas
litván zászlót lenget a szél. A toronyból fantasztikus kilátás nyílik az egész városra.
A Neris folyó partján emelkedik a mi Gellért hegyünkre emlékeztető,
Három kereszt hegye, ahol a gyász és
a remény szimbólumai láthatóak.
A kereszteket mártír ferences rendi szerzetesek
emlékére állították a XVII. században. A legenda szerint a várost
ostromló német lovagoknak a keresztek felállításával akarták tudomására hozni, hogy ők is áttértek a keresztény hitre.
A katedrális:
A város első templomát, a későbbi katedrálist, Mindaugas
király építtette. Jagielo nagyherceg uralkodása idején vált a litván
katolicizmus jelképévé. Az eredeti gótikus székesegyház, mai, klasszicista
külsejét a XIX. század elején kapta. A szovjet időkben képtárnak használták.
A katedrális előtt álló harangtorony a régi városfal
megmaradt része, a fiatalok kedvelt találkozóhelye.
A székesegyház ékszerdobozként emlegetett barokk kápolnájában
láthatjuk, Sándor király és IV. László király mauzóleumát. A kápolna oltárán
elhelyezett ezüstkoporsóban találhatók Szent Kázmér herceg földi maradványai.
Érdekes magyar vonatkozása is van, mivel anyai ágon Kázmér a magyar
királyi cím várományosa volt, és Vitéz János, Janus Pannonius valamint apja
biztatására hadba indult Mátyás ellen.
Az összeesküvést leleplezték, Vitéz
János börtönbe került, Janus Pannoniusnak menekülnie kellett az országból. A
sikertelen próbálkozást Kázmér isteni jelként értelmezte, további életét Istennek
szentelte, még szüzességi fogadalmat is tett.
Kázmér tuberkulózissal küzdött, mely később halálát is okozta. A
kor orvosai a betegség gyógymódjaként a szűz lányokkal való együttlétet
javasolták. Kázmér ezt nem fogadta el, mondván: „Jobb Istennel, mint bűnben
meghalni.”
Azért ma is jó lenne egy ilyen gyógymód TB-re felírva.
A hatalmas tér közepén áll Gediminas szobra, amint éppen álmot lát.
Itt kell várost alapítania.
Az Óváros:
Vilnius óvárosa, mely a Világörökség része, az egyik legnagyobb
Kelet-Európában. A középkori város fő útvonala a Vár utca volt, a Katedrális
tér délkeleti sarkától a Hajnal kapuig.
A tatárok ellen épített erődökből
csak néhány kapu maradt.
A belvárosi kanyargós, középkori macskaköves utcáin sétálva nem
győzünk bámészkodni, aranyos kis kávézók, szuvenír boltok hívogatnak, közben
érdemes megcsodálni a különféle színű borostyán ékszereket.
A borostyán
Litvániának egyik jelképe. Közben figyeljünk a műemlékekre is, hiszen majdnem
minden épület ebbe a kategóriába tartozik.
1918-ban a Pilies utca (gatve) 26. számú ház erkélyéről kiáltották
ki Litvánia függetlenségét.
Korábban Vilniust a gazdag zsidó kulturális élet miatt “Észak Jeruzsálemének” hívták. A német
megszállás alatt a nácik a litvániai zsidókat kivégezték, vagy haláltáborokba
deportálták. Ma csupán ötezer zsidó él a városban.
Az elnöki palota:
Valaha püspöki palota volt, de itt szállt meg Napóleon is az
oroszországi hadjárata során. Stendhal a híres író, aki hadtápos volt a francia
seregben, itt tanult meg orosz módra inni. A cári időkben itt lakott a
helytartó, a szovjetek alatt ez volt a Művészeti Dolgozók Palotája.
Az Egyetem:
A jezsuita líceumot Báthory István 1579-ben emelte egyetemi rangra.
A litvánok azt mondják, az utolsó nagy uralkodójuk Báthory volt.
A Vilniusi Egyetem falán található emléktáblán Martinus
Cromerus emlékversének sorai dicsőítik Báthory Istvánt.
„A templomban több volt, mint pap,
az államban több mint király,
a csatában több mint harcos,
jobban védve a szabadságot, mint egy polgár,
a barátságban több volt, mint barát.”
az államban több mint király,
a csatában több mint harcos,
jobban védve a szabadságot, mint egy polgár,
a barátságban több volt, mint barát.”
A Szent Anna templom:
A litván gótikus építészet remekművét 33 különféle téglából rakták
össze, mintha egy középkori lego játékot látnánk. Napóleonnak annyira
megtetszett a kis templom, hogy haza akarta vinni és a Notre Dame mellé
felállítani. A templombelső puritán egyszerűsége nem sok látnivalót kínál.
A legenda szerint az építőmesterének lányát megszerette a mester
egyik segédje: az apa azonban inkább elűzte a lányt, így a fiatalok csak a
mester halála után lehettek egymáséi.
Közvetlenül a Szent Anna templom mögött magasodik a Bernát rendiek
kolostora, akik Lengyelországból költöztek ide. A város szélére épült kolostort
megerősítették és lőrésekkel is ellátták.
A templom-együttesen a stílusirányzatok tobzódását figyelhetjük
meg. A teteje gótikus, a homlokzata reneszánsz, a harangtorony barokk stílusú.
A közelben lévő szobor a lengyel-litván írót, Adam Mickiewiczet
ábrázolja. Litvániában született, a Vilniusi Egyetemre járt, és ő írta a Pan
Tadeusz című elbeszélést a litván társadalomról.
A Hajnal-kapu:
Vilnius egyetlen épségben
megmaradt régi kapuja. 1671-ben a karmelita apácák emeltettek kápolnát a
kapu fölé egy "csodatévő" Mária-képpel. A művész ismeretlen, a képet
helyi aranyművesek aranyba és ezüstbe foglalták, csupán a fej és a kezek
maradtak fedetlenül.
Litvánia egyik legfontosabb zarándokhelye, ahová külföldről is
érkeznek hívők. Nem csak az ikon előtt, hanem még a lépcsőkön is mindig sokan
térdelnek és imádkoznak.
A monumentális Szent Péter és Pál templomot az Óvároson kívül
láthatjuk. A barokk építészet gyönyörű alkotását Casimir Pac litván katonai
parancsnok megrendelésére építették. Pac sírkövét a templom falán egy tábla
jelzi latin felirattal: „Hic jacet peccator”(Itt fekszik egy bűnös)
Vilnius óvárosában még rengeteg középkori épület és templom található,
a blogban a legjellemzőbbeket és a legszebbeket próbáltam bemutatni.
Nézzünk meg néhány képet a városról.
A város tiszta, rendezett, gyalogosan könnyen bejárható, a
közbiztonság jó. A stílusok tobzódása révén lépten-nyomon egy-egy utcai művészettörténeti
kiállítást láthatunk. Vilniusban, ha egy utca egy kicsit egyenesebb, akkor
feltétlenül lejtős, ha pedig sík, akkor görbe – írta a város egy szerelmese.
Kaunas:
Az egykori Hanza város, Litvánia második, legnagyobb települése a
Nemunas és a Neris folyók találkozásánál fekszik az ország szívében. Igazi
litván város, a lakosság több mint 90%-a litván. A kaunasiak mind a mai napig a
saját településüket tekintik Litvánia igazi fővárosának.
Vilnius és Kaunas rivalizálása régi keletű, a két világháború
között, Kaunas volt Litvánia ideiglenes fővárosa.
A Neris folyó partján álló ősi Kaunas várat a XIV. században említették a
történelmi feljegyzések, ez Litvánia legrégebbi kővára, melyet egy szépen
helyreállított téglavár.
A vár mellett a város történelmi magja a Városház tér, melynek
közepén áll, melyet magas, kecses tornya miatt ”Fehér hattyúnak” neveztek el. Itt is tobzódnak a különféle
stílusirányzatok.
A késő barokk és korai klasszicista alapépülethez később gótikus
tornyot építettek. Az épület kalandos történelme során volt ortodox templom,
tüzérségi raktár, színház, sőt még cári rezidencia is.
A Perkunas ház:
A Városháza tértől a Nemunas partja felé sétálva, megláthatjuk a Perkunas házat. A történészek ma is
vitáznak, hogy mi lehetett a középkori gótikus épület eredeti rendeltetése.
A romantikus megközelítés szerint Perkunasnak, a „mennydörgés istenének” volt a
temploma, mert az 1818-as felújításkor a munkások találtak egy 27 centiméteres
tablót, amelyen az ábrázolt város, a templomok és három hal a Nemunas és Neris
folyókat és Perkunas istent jelképezte.
A gazdag építészeti megoldások inkább a Hanza-városi jellegre
utalnak.
Az óváros szerencsésen átvészelte a háborús pusztításokat,
romantikus sétát tehetünk, a hangulatos polgárházak övezte utcákon.
Azt mondják a kaunasiak, hogy aki az igazi Litvániára
kíváncsi, annak Kaunasba, a "leglitvánabb" városba kell ellátogatnia!
A Keresztek hegye:
A nyelvtörőnek is beillő nevű Siauliait város közelében találjuk a Keresztek
hegyét (litvánul: Kryžių kalnas), mely
egy katolikus zarándokhely és turisztikai látványosság.
További részletek:
külön blogban.
Érdekességek:
A Lituanica makettje: 1933-ban két litván
pilóta az Atlanti-óceán átrepülésére vállalkozott, leszállás nélkül
tervezték megtenni a New York-Kaunas útvonalat. A kísérlet sajnos kudarcot
vallott, az út 37. órájában, a gép Németországban (valószínűleg időjárási okok
miatt) lezuhant. A pilóták (Steponas Darius, és Stasys Girénas) azonban
nemzeti hősként vonultak be a litván történelembe, a közelmúltig a 10 litasz
címletű bankjegyeken is szerepeltek.
Kevéssé ismert, hogy Puskin anyai ágon afrikai felmenőkkel is
rendelkezett, egyik dédapja ugyanis az Etiópiából származó Abram Petrovics
Hannibal tábornok volt, akinek alakját Puskin később a „Nagy Péter szerecsene”
című regényben örökítette meg. Hannibál 1705-ben Vilniusban a Szent Miklós
templomban keresztelték meg, a keresztapa Nagy Péter cár volt. Puskin a „Titkos
levelek” című művében a „fekete vérével” magyarázza az asszonyok iránti túlzott
vágyát.
A hímzett szalag:
Nagyon érdekes népszokás Litvániában, hogy egy hímzett szalag
végigkíséri az embert születésétől a haláláig. Amikor megszületik egy gyermek
egy hímzett szalaggal kötik át a derekát, ahogy növekszik, mindig újabb
szalagokat kap, egyre vastagabbat és díszesebbet. Házasságkötéskor a férfiak a
kalapjukra, a nők pedig a pártájukra kötik. Később a szalagot kötéllé fonják,
és halálukkor ezen a kötélen engedik le a koporsót.
Nézzünk meg egy videót Litvániáról
Litvánia vár Téged!
2016 tavasz Készítette: vinpet
Lenyűgöző blog minden tekintetben..........
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvashattam,láthattam! Szeretettel :Éva♥
Köszönöm értékes véleményed.
Törlés