Rodosz:

 Rodosz

 A sziget történelmében különböző korok és kultúrák találkoznak: itt állt a világ hét csodájának egyike, a rodoszi kolosszus, de emellett megtalálhatóak, Szulejmán szultán 400 éves török uralmát idéző dzsámik és fürdők éppúgy, mint az olasz villák és a nemzetközi hangulatú kikötők.
A világ hét csodájának egyike, a rodoszi kolosszus ma már nem látható. Egy földrengés romba döntötte a monumentális építményt. A szobor a kutatók szerint szétterpesztett lábbal állt a kikötő bejáratánál, és egyszerre volt kultikus szimbólum, valamint a parti őrség erődje. A kolosszus helyén ma két oszlop áll, rajtuk egy - egy faragott dámszarvas. 
Külön érdekesség a dámszarvasok története: a szigeten rengeteg kígyó volt, sok volt a kígyómarásos haláleset, ezért dámszarvasokat telepítetek a szigetre, és ezek szaga elüldözte a kígyókat.

                                                    A Rodoszi Kolosszus régen és ma  

                                                             A megfáradt turista kedvenc csizmája

Mykonosz

 Mykonosz

A sziget a festői Kyklád szigetcsoport része az Égei-tengerben. Meleg és kristálytiszta itt a tenger. 

A szélmalmok és a kápolnák városa. Az utóbbi években felettébb keresett üdülőhellyé vált, nem csupán a görög elit, de világ minden részéről színészek és divattervezők üdülnek itt. A főváros jellegzetességei a nyakatekert utcácskák és a fehér házak, színes ablakdíszítésekkel.

A Mesés Kelet története

 A Mesés Kelet története

Az ősi Selyemút

Marco Polo leírása szerint a Selyemút karavánjai biztonságosan és gyorsan haladnak, a sűrűn telepített pihenő állomásoknak köszönhetően, ahol élelemmel és friss lovakkal látták el az utazókat. Őseink is megfordultak ezen a területen. Egyes kutatók a mai Türkmenisztán területén lévő turáni alföldet teszik meg a magyar nyelv kialakulási helyének. Szerintük ez a terület az, ahonnan az összes török nyelvű nép származik, és a magyarságot ezek egyikének gondolják. A "türk" elnevezés alatt a magyarok ősei is itt éltek.

Bíborban Született Konstantin bizánci császár, a magyarokat még türknek hívta. A türkök népe minden háborúban együtt harcolt a kazárokkal. Kazária fejedelme, a vitézségükért és szövetségükért, egy nemes kazár nőt adott feleségül a magyarok első vajdájának, Levedinek és ahol Kazária mellett letelepedtek, a földet, első vajdájuk nevéről Levediának nevezték el. Amikor a türkök és a besenyők közt háború ütött ki, a türkök vereséget szenvedtek, a magyarok, vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra mentek lakni, egy Etelküzü nevezetű helyre.

Érdekes a mondavilág hasonlósága:

Timur Lenk sírkövén látható arab nyelvű felírat szerint, Dzsingisz kán és Timur Lenk egy szeplőtlen fogantatású közös őstől származnak. A monda szerint „Alankuv” ősanyát, a mennyei kapun áthatoló napsugarak termékenyítették meg. A magyarok mondája szerint az égből alászálló turulmadár megtermékenyítette Emesét, a magyar ősasszonyt, aki az Árpád-nemzetség szülőanyja. Az ókori és a keleti népek mitológiájában szereplő mondák szerint, egy népnek uralkodója nem természetes nászból születik, hanem létrejöttében valami csodálatos történés játszik közre. A burjátok mondavilágában az első táltos olyan nőtől születik, akit egy sas ejt teherbe. A turul (toghrul) neve megjelenik a török Oszmán dinasztia eredetmondájában és Bogd Gesser a híres mongol kán, anyja ugyanazt éli át álmában, amit Emese. Ugyanez a gondolat az egyiptomi mitológiában is megjelenik, amint a halott Ozíriszt Ízisz sólyomalakban termékenyíti meg, így születik meg Hórusz. Tulajdonképpen ehhez hasonló történt meg a keresztény vallásban Szűz Máriával is, akit a Szentlélek termékenyített meg, és ebből a "nászból" született Jézus Krisztus, csak ennek megtörténését a keresztény vallás dogmává merevítette.

Timur Lenk

621 éve halt meg Timur Lenk (Sánta Timur) mongol-türkomán fejedelem, az utolsó sikeres birodalomépítő nomád hadvezér. Timur egy kis nomád csapat vezéreként kezdte a pályafutását, majd fortéllyal és fegyveres erővel a XIV. század közepére az Amu-Darja és a Szir-Darja folyók közötti egész területet uralma alá hajtotta. A csatákban a mozgékonyságra és a meglepetésre építő nomád taktika volt legfőbb fegyvere. 
Timur a hadjárataira egy hatalmas, edényszerű kő kutat is magával cipeltetett, melyet csata előtt színültig megtöltetett gránátalmalével, mert úgy vélte, ennek fogyasztása növeli a harci kedvet. Indulás előtt minden katona merített egy kupával a harci löttyből.

Csata után újra teletöltötték az edényt, és ismét ihatott mindenki egy kupával. Ez nem csak bonusz ital volt, hanem praktikus mérőeszköz is, ugyanis most kevesebb fogyott, mint korábban, és a különbségből a hadvezér bölcsei, kiszámították a harci veszteséget.

Uralkodása idején Szamarkand a mongol világbirodalom középpontjaként Ázsia legszebb városává, a "Kelet paradicsomává" vált. A várost a Kelet Rómájának s a muszlim világ gyöngyszemének nevezték a költők és történészek. Szamarkandban van Timur Lenk sírja is, a Gur Amir, (jelentése: királysír). Sírját egy hatalmas jade kő őrzi. A világ legnagyobb jade köve volt 1740-ig, amikor Nádir sah megpróbálta eltávolítani és kettétört. Timur Lenk nagyságát méltatva a kőbe vésve ez áll:  

                            ”Ha én felemelkedem, a világ beleremeg”

https://pvincze.blogspot.com/2014/01/szamarkand.html

Selyemút

 A sejtelmes Selyemúton

A népszerű kereskedelmi útvonalhoz számos kalandos történet is fonódott. Mesés kincsekről, selymekről, különleges szőnyegekről, ízes fűszerekről szóltak ezek a történetek.  

Marco Polo leírása szerint a Selyemút karavánjai biztonságosan és gyorsan haladnak, a sűrűn telepített pihenő állomásoknak köszönhetően, ahol élelemmel és friss lovakkal látták el az utazókat.

Itt mondta meséit a szultánnak Seherezádé, itt élt a furfangos Naszreddin hodzsa.

A mai Üzbegisztán, az Aral tó medencéjétől a Tien-San-ig húzódik. Északon Kazahsztán, délen Türkmenisztán, Afganisztán és Tádzsikisztán, keleten, pedig Kirgizisztán határolja.

Őseink is megfordultak ezen a területen. Egyes kutatók a mai Türkmenisztán területén lévő turáni alföldet teszik meg a magyar nyelv kialakulási helyének.

Szerintük ez a terület az, ahonnan az összes török nyelvű nép származik, és a magyarságot ezek egyikének gondolják. A "türk" elnevezés alatt a magyarok ősei is itt éltek.

Az ősi Szogdia, Üzbegisztán területén volt, és Szogdia története fontos adatokat szolgáltat arra nézve is, hogy őseink mikor és miért hagyták el ezt a területet.

Bíborban Született Konstantin bizánci császár, a magyarokat még türknek hívta. A türkök népe minden háborúban együtt harcolt a kazárokkal. Kazária fejedelme, a vitézségükért és szövetségükért, egy nemes kazár nőt adott feleségül a magyarok első vajdájának, Levedinek és ahol Kazária mellett letelepedtek, a földet, első vajdájuk nevéről Levediának nevezték el.
Amikor a türkök és a besenyők közt háború ütött ki, a türkök vereséget szenvedtek, a magyarok, vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra mentek lakni, egy Etelküzü nevezetű helyre.

Érdekes a mondavilág hasonlósága:

Timur Lenk sírkövén látható arab nyelvű felírat szerint Dzsingisz kán és Timur Lenk egy szeplőtlen fogantatású közös őstől származnak. A monda szerint „Alankuv” ősanyát, a mennyei kapun áthatoló napsugarak termékenyítették meg.

A magyarok mondája szerint az égből alászálló turulmadár megtermékenyítette Emesét, a magyar ősasszonyt, aki az Árpád-nemzetség szülőanyja.

Az ókori és a keleti népek mitológiájában szereplő mondák szerint, egy népnek uralkodója nem természetes nászból születik, hanem létrejöttében valami csodálatos történés játszik közre.

A burjátok mondavilágában az első táltos olyan nőtől születik, akit egy sas ejt teherbe.

A turul (toghrul) neve megjelenik a török Oszmán dinasztia eredetmondájában és Bogd Gesser a híres mongol kán, anyja ugyanazt éli át álmában, amit Emese.

Ugyanez a gondolat az egyiptomi mitológiában is megjelenik, amint a halott Ozíriszt Ízisz sólyomalakban termékenyíti meg, így születik meg Hórusz.

Tulajdonképpen ehhez hasonló történt meg a keresztény vallásban Szűz Máriával is, akit a Szentlélek termékenyített meg, és ebből a "nászból" születet Jézus Krisztus, csak ennek megtörténését a keresztény vallás dogmává merevítette.

                                             Emese álma / Varga Tibor festménye/

Barcelona - Tibidabo-hegy

 Barcelona - Nevezetességek

A Tibidabo-hegy

A Barcelona északnyugati részén lévő, 512 méter magas Tibidabo-hegyről fantasztikus kilátás nyílik a városra. Nevét onnan kapta, hogy a katalán legenda szerint az ördög itt kísértette meg Krisztust, ezt mondta neki: "neked adom", latinul "tibi dabo".

Máté evangéliuma szerint: "Végül egy igen magas hegyre vitte az ördög, s felvonultatta szeme előtt a világ minden országát és dicsőségüket. „Ezt mind neked adom – mondta –, ha leborulva imádsz engem.” Jézus elutasította: „Távozz, ördög! 

A Tibidabo tetején egy csodálatos katolikus templom, a Temple de Sagrat Cor (Jézus Szent Szíve templo) áll, amely Barcelona nagy részéről látható és onnan is gyönyörű a kilátás a városra.

Temple de Sagrat Cor Templom

A főoltár

A mellékoltárak

Kilátás a városra

                                                    vinpet

Norvégia szépségei

Siena

Siena

A festői toszkán dombokon fekvő Siena, a napsütötte Toszkána egyik legszebb középkori hangulatú városa.

Óvárosa a világörökség része, a középkori hangulatú, szűk utcákon sétálva elképzelhetjük milyen volt az élet évszázadokkal ezelőtt.

Igaz, akkor még nem járták ilyen sokan az utcákat, mint manapság a rengeteg turista.

A város története:

Siena már az etruszkok idején lakott terület volt. A települést Augustus császár alapította Saena Iulia néven. A legrégebbi írásos dokumentum, amelyben Sienát említik, az a Kr. u. 70-ből származó irat. A korai középkorban Siena egyházmegyei és püspöki székhely volt. A longobárdok idején Sienában a hatalmat a királyi ispán gyakorolta, Nagy Károly idején pedig a gróf.

Mivel a település a Rómába vezető kereskedelmi útvonalak kereszteződésében épült, jelentős várossá fejlődött. A Sienai Köztársaság idejét 1125-től számítjuk, ettől kezdve gyakorolta a hatalmat a város és a környező vidék felett a választott konzuli tanács. A megerősödött város többször háborúzott Firenzével, váltakozó sikerrel. A Sienai Köztársaság fénykorában a toszkán terület harmadát birtokolta. A város lassú hanyatlása az 1348-as pestisjárvánnyal kezdődött. Siena fokozatosan elszegényedett, sok egykori lakos elköltözött, ezért a középkori épületek az utókorra maradtak.

Ma a virágzó turizmus időszakában nagy odafigyeléssel ápolják a középkori hagyományokat. A három dombra épült óvárosba autóval nem lehet behajtani, de a gyalogos városnézés megéri a fáradtságot.

Látnivalók:

A Duomo:

A gyönyörű gót katedrálist a világ legszebb templomai közé sorolják. Úgy tervezték, hogy nagyobb gerincet építenek hozzá, így ez lett volna a legnagyobb keresztény templom. Sajnos a pusztító pestisjárvány miatt abba kellett hagyni az építését, és így a félkészen maradt épületszárny ma a városi múzeumnak ad otthont.

A dóm ékessége Donatello 60x60 centiméteres bronzszobra, a Heródes lakomája, valamint Bernini és Michelangelo szobrai. A főbejárat felett van a Nap szimbóluma, amely San Bernardino kívánságához kapcsolódik, aki szerette volna, ha véget érnek a városrészek közötti vérengzések.

San Domenico Templom:
Egy gabonatárolóra emlékeztető gótikus templom, melyet 1226-ban kezdtek el építeni, majd 1340-ben megépült hozzá a torony is.

Piazza del Campo:

A városközpont kagylóformájú híres főtere, melyet számos filmben láthattunk. A gyönyörű középkori tér jelenlegi formáját a 13-14. században nyerte el. Működött piactérként, bikaviadalok színhelye volt, sőt itt voltak a nyilvános kivégzések is. Ma itt tartják a város, sőt egész Toszkána nevezetességének számító „Palio”-t.

A Palion Siena városnegyedeinek (contrada) szinte kaszkadőr tudású lovasai versenyeznek egymással. Az izgalmas, konfliktusoktól sem mentes versenyen a lovasok nyereg nélkül ülnek a lovakon. A látványos versenyeket minden évben kétszer, július 2.-án és augusztus 16.-án, este tartják meg.

A Torre del Mangia:

A Piazza del Campón magasodik a városháza karcsú tornya. Építése idején Olaszország egyik legmagasabb, nem egyházi tornya volt. Ugyanolyan magasra építették, mint a Duomot, jelképezve az egyház és az állam egyenlőségét.

A Torre del Mangia nevéhez egy régi toszkán monda is kapcsolódik. Az anekdota szerint a torony az első harangozójáról, Giovanni di Balduccióról (vagy rövidebben csak di Duccióról) kapta a nevét. A  derék harangozó előszeretettel hódolt a toszkán konyha finomságainak, ezért minden pénzét étkezésre költötte. Siena lakói a Mangiaguadagni becenévvel illették a falánk harangozót, aminek jelentése magyarul: pénzfaló, röviden csak Mangia. A Torre del Mangia jelentése magyarul tehát a Mangia tornya.

 A város szimbóluma a farkas, mert a legenda szerint a várost a Rómát jelképező Remus fia alapította. 

Egyéb érdekességek:

Siena nem bővelkedik sok vízben, nincsenek sem források, sem folyók a város  közelében, pedig a vízre évszázadok óta nagy szükség volt. A mindennapi személyi és gazdasági szükségletek mellett, gondoljunk csak a gyakorta pusztító tűzvészekre, mivel a középkorban a lakóházak még főként fából épültek.

Egy legenda szerint a város alatt egy bővizű folyó, a Diana folyik, melynek feltárása megoldaná Siena vízellátásának problémáját. 1176-ban a karmelita kolostor szerzetesei kútásás során bővizű földalatti eret találtak, és a felfedezés nyomán sok hasonló ásatás indult meg. A korai középkorban Siena városa rengeteg közpénzt áldozott a földalatti folyó feltárására, de vizet nem találtak. 

A hiábavaló keresés történetét még Dante is megörökíti Isteni színjátékában.

 „S mire legjobban vágyik a szíved,
arra kérlek: ha eljutsz Toscanába,
rokonaimnál mentsd meg híremet!
Meg fogod lelni őket ama kába
nép közt, mely Talamónért úgy bolondul,
mint fúrva hajdan Diánát hiába:
s több admirálja vész el ott bolondul.”
(Purgatórium, XIII, 151-154)

Siena lakosai mindenkinél jobban tudják: a víz aranyat ér.

Sétáljunk végig a város utcáin, mintha megállt volna itt az élet,  megérint bennünket a középkori hangulat.