Siena
A festői toszkán dombokon fekvő Siena, a napsütötte Toszkána egyik legszebb középkori hangulatú városa.
Óvárosa a világörökség része, a középkori hangulatú, szűk utcákon sétálva elképzelhetjük milyen volt az élet évszázadokkal ezelőtt.
Igaz, akkor még nem járták ilyen sokan az utcákat, mint manapság a rengeteg turista.
A város története:
Siena már az etruszkok idején lakott terület volt. A települést Augustus császár alapította Saena Iulia néven. A legrégebbi írásos dokumentum, amelyben Sienát említik, az a Kr. u. 70-ből származó irat. A korai középkorban Siena egyházmegyei és püspöki székhely volt. A longobárdok idején Sienában a hatalmat a királyi ispán gyakorolta, Nagy Károly idején pedig a gróf.
Mivel a település a Rómába vezető kereskedelmi útvonalak kereszteződésében épült, jelentős várossá fejlődött. A Sienai Köztársaság idejét 1125-től számítjuk, ettől kezdve gyakorolta a hatalmat a város és a környező vidék felett a választott konzuli tanács. A megerősödött város többször háborúzott Firenzével, váltakozó sikerrel. A Sienai Köztársaság fénykorában a toszkán terület harmadát birtokolta. A város lassú hanyatlása az 1348-as pestisjárvánnyal kezdődött. Siena fokozatosan elszegényedett, sok egykori lakos elköltözött, ezért a középkori épületek az utókorra maradtak.
Ma a virágzó turizmus időszakában nagy odafigyeléssel ápolják a középkori hagyományokat. A három dombra épült óvárosba autóval nem lehet behajtani, de a gyalogos városnézés megéri a fáradtságot.
Látnivalók:
A Duomo:
A gyönyörű gót katedrálist a világ legszebb templomai közé sorolják. Úgy tervezték, hogy nagyobb gerincet építenek hozzá, így ez lett volna a legnagyobb keresztény templom. Sajnos a pusztító pestisjárvány miatt abba kellett hagyni az építését, és így a félkészen maradt épületszárny ma a városi múzeumnak ad otthont.
A dóm ékessége Donatello 60x60 centiméteres bronzszobra, a Heródes lakomája, valamint Bernini és Michelangelo szobrai. A főbejárat felett van a Nap szimbóluma, amely San Bernardino kívánságához kapcsolódik, aki szerette volna, ha véget érnek a városrészek közötti vérengzések.
San Domenico Templom:
Egy gabonatárolóra emlékeztető gótikus templom, melyet 1226-ban kezdtek el építeni, majd 1340-ben megépült hozzá a torony is.
Egy gabonatárolóra emlékeztető gótikus templom, melyet 1226-ban kezdtek el építeni, majd 1340-ben megépült hozzá a torony is.
Piazza del Campo:
A városközpont kagylóformájú híres főtere, melyet számos filmben láthattunk. A gyönyörű középkori tér jelenlegi formáját a 13-14. században nyerte el. Működött piactérként, bikaviadalok színhelye volt, sőt itt voltak a nyilvános kivégzések is. Ma itt tartják a város, sőt egész Toszkána nevezetességének számító „Palio”-t.
A Palion Siena városnegyedeinek (contrada) szinte kaszkadőr tudású lovasai versenyeznek egymással. Az izgalmas, konfliktusoktól sem mentes versenyen a lovasok nyereg nélkül ülnek a lovakon. A látványos versenyeket minden évben kétszer, július 2.-án és augusztus 16.-án, este tartják meg.
A Torre del Mangia:
A Piazza del Campón magasodik a városháza karcsú tornya. Építése idején Olaszország egyik legmagasabb, nem egyházi tornya volt. Ugyanolyan magasra építették, mint a Duomot, jelképezve az egyház és az állam egyenlőségét.
A Torre del Mangia nevéhez egy régi toszkán monda is kapcsolódik. Az anekdota szerint a torony az első harangozójáról, Giovanni di Balduccióról (vagy rövidebben csak di Duccióról) kapta a nevét. A derék harangozó előszeretettel hódolt a toszkán konyha finomságainak, ezért minden pénzét étkezésre költötte. Siena lakói a Mangiaguadagni becenévvel illették a falánk harangozót, aminek jelentése magyarul: pénzfaló, röviden csak Mangia. A Torre del Mangia jelentése magyarul tehát a Mangia tornya.
Egyéb érdekességek:
Siena nem bővelkedik sok vízben, nincsenek sem források, sem folyók a város közelében, pedig a vízre évszázadok óta nagy szükség volt. A mindennapi személyi és gazdasági szükségletek mellett, gondoljunk csak a gyakorta pusztító tűzvészekre, mivel a középkorban a lakóházak még főként fából épültek.
Egy legenda szerint a város alatt egy bővizű folyó, a Diana folyik, melynek feltárása megoldaná Siena vízellátásának problémáját. 1176-ban a karmelita kolostor szerzetesei kútásás során bővizű földalatti eret találtak, és a felfedezés nyomán sok hasonló ásatás indult meg. A korai középkorban Siena városa rengeteg közpénzt áldozott a földalatti folyó feltárására, de vizet nem találtak.
A hiábavaló keresés történetét még Dante is megörökíti Isteni színjátékában.
„S mire legjobban vágyik a szíved,
arra kérlek: ha eljutsz Toscanába,
rokonaimnál mentsd meg híremet!
Meg fogod lelni őket ama kába
nép közt, mely Talamónért úgy bolondul,
mint fúrva hajdan Diánát hiába:
s több admirálja vész el ott bolondul.”
(Purgatórium, XIII, 151-154)
arra kérlek: ha eljutsz Toscanába,
rokonaimnál mentsd meg híremet!
Meg fogod lelni őket ama kába
nép közt, mely Talamónért úgy bolondul,
mint fúrva hajdan Diánát hiába:
s több admirálja vész el ott bolondul.”
(Purgatórium, XIII, 151-154)
Siena lakosai mindenkinél jobban tudják: a víz aranyat ér.
Sétáljunk végig a város utcáin, mintha megállt volna itt az élet, megérint bennünket a középkori hangulat.
