Kirándulások Madeirán 2. rész
Camara de Lobos:
Funchal központjától mintegy 9 kilométerre, nyugatra, terül el a
festői kis halászfalu, Camara de Lobos, mely szinte egybeépült a fővárossal, csak
a Ribeira dos Seccoridos patak torkolata választja el.
Ebben a kis faluban élt Madeira egyik felfedezője és későbbi kormányzója Zarco
kapitány.
Ő és kapitánytársa, Teixeira, nevezte el Camara de Lobos-nak
(fóka-lak) mivel rengeteg fóka sütkérezett a sziklazátonyokon.
Madeira címerén ma is a már kipusztított fókák képe látható.
A város ma Madeira második legnagyobb települése, a lakosság főként
halászatból és hajóépítésből él, de egyre jelentősebb a turizmus is. A helyi
kikötőben építették fel Kolumbusz hajójának, a Santa Mariának a mását is, amely
Funchalban szállítja az időutazásra vágyó turistákat.
Camara de Lobos leghíresebb vendége Winston Churchil volt, aki a természet
szépségétől és a madeirai bor ízétől elvarázsolva számos akvarellt festett.
Nevét a város főutcáján elhelyezett emléktábla örökíti meg.
Madeirai gyógyüdülései alkalmával még Sissi császárnő is meglátogatta
a városkát.
A Cabo Girao („Visszafordulás foka”):
A sziget egyik legnevezetesebb turistalátványossága, a világ
második legmagasabb, tengerbe szakadó sziklafala. (a legmagasabb Hawai szigetén
található)
A sziget déli partján emelkedő domb meredek sziklafallal törik a
tengerbe. A fal legmagasabb pontja 580 méterrel emelkedik a tenger szintje
fölé.
A fennsíkon lévő üvegjárdás kilátóról ellátni egészen Funchalig.
(Skywalk)
A szerzetesek terasza:
Kicsit lejjebb, egy alacsonyabb sziklafal tövében van egy kis
terasz is, melyet sokáig a Jézus
Társaság (Companhia de Jesus) tagjai műveltek.
Róluk nevezték el a teraszt Fajã dos Padresnek.
Korábban csak a tenger felöl lehetett megközelíteni, ma a
tengerpartról egy panorámás, üvegkabinos felvonóval közelíthetjük meg a sziklafal
tetejét.
Porto Moniz:
A vulkáni sziklák szabdalta, vad tengerparton kialakított
természetes medencék hideg vízében úszkálhatnak a bátor turisták. Bár, így
kora-tavasszal szerintem csak a skandinávok merészkednek az óceán igen csak
friss vizébe.
Még szélcsendes időben is félelmetes a szikláknak csapódó víz
tajtéközöne, képzeljük el, milyen lehet viharban.
Mindenesetre fantasztikus látvány a szabálytalan alakú lávamedencék
vad szirtekkel övezett tagoltsága, és ahogy a dagály idején felcsapódó hullámok
feltöltik a medencéket.
Érdekes formájú sziklaképződményeket is láthatunk. Az alábbi képen
mintha két kővé dermedt békát látnánk, akiket az óceán sós ízű csókja sem tud
életre kelteni.
Ribeira Brava:
A város névadója, a Vad-patak (Ribeira Brava) itt torkollik
a tengerbe. Ilyenkor kevés a víz benne, de áradások idején a teljes meder megtelik.
A Szent Benedekről elnevezett templom (Igreja de São Bento) jellegzetessége
a kék-fehér csempekockás torony, melynek tetején díszeleg a portugál felfedezők
szimbóluma, az armilláris gömb. Ez a
sziget legrégibb egyházi épületeinek egyike: alapkövét 1440-ben tették le.
Az armilláris gömb, vagy armilláris
szféra (régiesen: gyűrűs teke) egy körgyűrűkből álló csillagászati
eszköz, amit főleg az ókorban és a középkorban használtak.
Szokták az égbolt modelljeként is emlegetni. A reneszánsz időkben
az armilláris gömbök a bölcsesség, a tudás és a hatalom szimbólumai voltak.
Állítólag az oltár főalakja mindig az aktuális pápa szobormásolata. Lehet, hogy ez a gyerekkori képe Ferenc pápának.
Sao Vincente:
Madeira északnyugati részén található a
kedves kis falucska, Sao Vicente. A kikövezett utcácskákon sétálgatva olyan érzésem van,
mintha egy svájci faluban lennék.
A Szent
Vince templom belülről is gyönyörű. A mennyezetfreskón Szent Vincét láthatjuk, amint megáldja a róla
elnevezett települést.
A templom előtti, fekete-fehér mozaikon a templom restaurálásának
időpontját jelző 1943-as évszám, valamint a szent halálának évszáma látható. A
templom melletti kis temető némelyik sírja több száz éves.
A Pico da Cova dombon egy óratornyot építettek a Fatima-i
Szűzanya tiszteletére. A torony földszintjén kis kápolnát is láthatunk.
További információt itt találsz a kegyhelyről:
A levadák:
A levadáknak nevezett épített csatornák behálózzák az egész
szigetet.
Ezt a gigantikus öntözőrendszert eredetileg a cukornádültetvények
vízellátására építették,ma elsősorban a banánültetvényeket látják el friss
esővízzel. Egyébként Madeirán minden esővízzel működik, az van a hálózatban is, természetesen tisztítva.
A csatornarendszer mellett kiépített sétautakról csodálatos
panoráma nyílik a szigetre.
Nézzünk meg egy videót:
2016 Made by vinpet
Csodálatos összeállítás. Az információk külön dicséretet érdemelnek.
VálaszTörlésKöszönöm
TörlésKöszönöm Péter! Csodás összeállítás csodás képek további kellemes utazásokat kívánok , hogy részünk legyen az értékes és szép élményekből. Szeretettel Klára
VálaszTörlés