Hajóút Szentpétervártól Moszkváig
Az oroszországi utazás különleges élménye volt, hogy Moszkvát vízi úton közelítettük meg.
A több napos hajózás során közel 1500 km.-t tettünk meg, számos folyón, tavon és csatornán keresztül. Az út izgalmas része volt a zsilipelés, ahol a több méteres szintkülönbségeket kellett áthidalni.
Ismerkedjünk meg először a hajóval!
A neves íróról, Konsztantyin Fegyin-ről elnevezett hajót 1980-ban még az NDK-ban építették. Természetesen a négyfedélzetes motoroson már korszerűbb navigációs rendszerek vannak (pl. GPS), de a kabinok kialakítása még erősen szocreál.
A puritán elhelyezést a személyzet kedvessége, udvariassága és segítőkészsége ellensúlyozta, nem is beszélve a kitűnő ellátásról.
Érkezéskor, hagyományos orosz módon, kenyérrel és sóval vártak bennünket, de rögtön megnyugtatták az éhes vendégeket, hogy lesz vacsora is.
Néhány napot Szentpéterváron töltöttünk, ez idő alatt is a hajó volt a szállodánk. Még indulás előtt bemutatkozott a személyzet a kissé merev, mondhatni barátságtalan kapitánnyal az élen.
A hajón több nemzetiségű csoport volt: németek, franciák, olaszok, törökök, spanyolok és végül nem utolsósorban magyarok.
A bábeli nyelvzavart a személyzet nemes egyszerűséggel úgy oldotta meg, hogy csak oroszul voltak hajlandóak beszélni. Mindezt kedvesen, mosolygósan tették. Kénytelen voltam oroszul sört rendelni, bár egy korsó hideg sört minden nyelven képes vagyok kérni.
Szentpétervár:
A hajóút Szentpétervárról indult, először ismerkedjünk meg ezzel a gyönyörű várossal!
A Néva mocsaras deltájában, Amszterdam mintájára épült várost a helyiek Pityernek becézik. A Nagy Péter által megálmodott és megvalósított gyönyörű metropolis bővelkedik látványosságban. Korábbi látogatásaimról készítettem egy összeállítást, mely bemutatja a várost.
A város sokat szépült és fejlődött az elmúlt évtizedek alatt, a legfontosabb látnivalókat részletesen bemutatom.
Séta a városban:
Szentpétervár a világ egyik legszebb városa, a keleti és a nyugati kultúra művészi összefonódását érzékelhetjük, miközben csodáljuk a gyönyörű és különleges barokk palotákat.
Szinte a város egésze, egyetlen egy építészeti remekműnek számít. Kisebb nagyobb csatornák, melyek egy része hajózható, széles utak és szobrokkal díszített hatalmas parkok nyújtanak felejthetetlen látványt.
A kora-nyári fehér éjszakák természeti jelensége is vonzza a látogatókat.
Szentpétervár jelképeinek egyike az a rengeteg felnyitható híd. A város méltán része a világörökségnek.
Az uralkodók páratlan értékű művészeti gyűjteményeket is felhalmoztak, de szinte minden épület, minden csatorna rejteget valami érdekességet.
Leglátványosabb hajóval felfedezni a várost.
Számos helyen indulnak városnéző sétahajók, szálljunk be mi is!
A csatornák útvesztője után a vízi út a Néva folyóra vezet.
Nézzünk meg egy videót a hajókázásról:
Sétáljunk le a Néva partra, a híres bronzlovas szobor mellett láthatjuk az Admiralitás épületét!
A forgalom óriási, de az autósok meglepően udvariasak. Ha van pénzünk, mehetünk hintóval is.
Megpihenhetünk egy hangulatos szökőkút mellett, és rácsodálkozhatunk egy hirdetésre is, mely Csehov Három nővér című művének előadására invitál, melyet Eszenyi Enikő rendez.
Érdemes ellátogatnia a Szmolnij székesegyházba is, mely nevét a szmola,vagyis kátrány szóból nyerte, mivel itt volt egykor az Admiralitás-hajógyár kátrányraktára. Rastrelli 1748-ban kezdte el a kolostor székesegyházának építését, de csak 1835-ben fejeződött be.
Ha elég elszánt vagy ülj be egy kávéra a Café Idiot –ba! Ez egy kávézó, melyet Dosztojevszkij híres regényéről (A félkegyelmű) neveztek el.
De lehet strandolni a Néva partján is, a Péter-Pál erőd szomszédságában.
Egy francia szerző így írt a városról: "Szentpétervár pompázatosságával és rendkívüli kiterjedésével nem más, mint egy büszke emlékmű, amelyet az oroszok emeltek jövendő hatalmasságuknak.” (Marquis de Custine)
Szentpétervár főbb látnivalói:
A Vérző Megváltó:
Az Ermitázs:
Az Izsák székesegyház:
A Péter - Pál erőd és székesegyház:
Cári pihenőhelyek
Peterhof - Petrodvorec:
Carszkoje Szelo - Puskin:
A Nagy Utazás:
A Néva folyón kezdjük meg a nagy utazást, melynek orosz neve a finn neva (,,mocsár") szóból származik. A távolban még látni Szentpétervár körvonalait.
A Néva az egyetlen folyó, amely a Ladoga-tóban ered. Decemberben
befagy és általában áprilisig jég borítja. Ottyepel, az olvadás neve,
ilyenkor a Péter-Pál erőd ágyúi jelzik, hogy ismét hajózható a
Néva. A part mentén ilyen meglepetések várnak ránk:
A Néva a Ladoga és az Onyega tavakon, valamint kiterjedt csatornarendszeren keresztül összeköttetésben van a Volgával és így az orosz belvízi hajózás fontos szakasza.
A legnagyobb belvízi hajók Szentpétervárból indulva elérik Moszkvát és a Volgán keresztül a Kaszpi-tengert, illetve a Donon át a Fekete-tengert.
A víziút számos érdekességet ígér, az első látványosság az Oresek erőd:
Az erődöt l323-ban Jurij Danilovics fejedelem, Alexander Nyevszkij unokája alapította.
Az 1700-as évek elejétől politikai börtönként működik: az első foglyai Nagy Péter testvére Maria és első felesége Evdokia volt.
Később itt végezték ki Lenin bátyját a III. Sándor cár elleni merénylet miatt.
A II. világháború idején az erőd helyőrsége hősiesen védte a Ladoga tó jegén húzódó
,,Élet útját”. A második világháború idején a befagyott tó jegén keresztül látták el élelemmel a németek által körülzárt Leningrádot.
Az erődöt elhagyva lassan esteledik, a fehér éjszakák idején ilyen az éjfél:
A Ladoga tó:
Európa legnagyobb édesvízi tava, melynek vízét a Néva vezeti le a Balti-tengerbe. Mélysége meghaladja a 200 métert. A szintkülönbség miatt itt kezdjük az első zsilipelést.
Végig a partközelben hajózva, dúsan zöldellő erdőket látunk.
A Ladoga és az Onyega tavat összekötő Szvir folyón továbbhajózva kikötünk a Mandrogi nevű skanzen faluban.
http://pvincze.blogspot.hu/2015/08/mandrogi-az-orosz-falu.html
https://www.youtube.com/watch?v=LkvBzJ-_r6k
http://pvincze.blogspot.hu/2015/08/mandrogi-az-orosz-falu.html
https://www.youtube.com/watch?v=LkvBzJ-_r6k
Az Onyega tó:
Mintegy feleakkora, mint a Ladoga tó, de a mi Balatonunk ebbe is 16-szor beleférne. A tó felülről egy óriási rák ollójára hasonlít.
Formája egy gleccser mozgását példázza, ma is megfigyelhető, hogy az északi része lassan emelkedik. A tó északi részén több mint 1600 sziget található, köves, zátonyos partokkal.
A helyi lakosok tengernek nevezik, mert viharban akár 5 méteres hullámok is előfordulnak.
Szerencsére most békés volt a tó.
Gyönyörködjünk a naplementében:
Kizsi szigete:
Karélia gyöngyszeme jelzővel illetik ezt a kis szigetet az Onyega tó északi részén. Egyedülálló építészeti megoldásai a Világörökség részét képezik.
http://pvincze.blogspot.hu/2015/08/kizsi-szigete-karelia-gyongyszeme.html
https://www.youtube.com/watch?v=pBrqhDs98h8
http://pvincze.blogspot.hu/2015/08/kizsi-szigete-karelia-gyongyszeme.html
https://www.youtube.com/watch?v=pBrqhDs98h8
Az Onyegát a Fehér tóval összekötő csatorna építését már az 1800-as évek elején átadták, de igazi, hajózható, mély vízi csatornává csak a múlt században bővítették és mélyítették.
A Fehér tó orosz méretekben egy kisebb tavacska, (kétszer akkora, mint a Balaton) ahol 1964-ben egy vízi-erőművet építettek, mely 2 méterrel megemelte a vízszintet. Az elárasztott területen, egy templom romjai mellett hajóztunk el.
Goritci falu:
Itt láthatjuk Oroszország egyik legnagyobb kolostorát, és a népi építészet néhány szép példáját.
https://www.youtube.com/watch?v=Il1CyWX0RCc
https://www.youtube.com/watch?v=Il1CyWX0RCc
Volga az orosz folyó:
A Volga Európa legnagyobb folyója, az oroszok szeretettel „Volga anyácskának” nevezik.
A Valdaj hegységben ered, 225 méterrel a tengerszint felett, végig orosz területen haladva a Kaszpi-tengerbe ömlik.
Európa leghosszabb és legbővizűbb folyója, amely a teher és személyhajózás mellett, a száraz, délvidéki sztyeppék öntözését is biztosítja.
Az orosz nép számára, Rettegett Iván óta, a „Volga maga Oroszország” mely az ország erejének és legyőzhetetlenségének mindenkori szimbóluma.
A sztálini időkben született meg a „Nagy Volga” terv, a Rybinszkoe duzzasztó megépítése.
A folyó hatalmas szintkülönbségei, és a néhol sekély vízszint miatt gyakran előfordult, hogy a parttól emberi erővel kellett húzni uszályokat, hajókat egyik zsiliptől a másikig.
A hajóvontatók fáradságos munkáját Repin festményén csodálhatjuk meg.
A Rybinszkoe víztározóba több mint 60 folyó ömlik, ha ennek méretét is a Balatonhoz hasonlítjuk, akkor mintegy kilenc Balcsi beleférne. A tározó megépítése után megváltozott a terület éghajlata is. A hűvösebb és csapadékosabb nyár miatt a búza és a len már nem érik be.
Uglics:
A Volga kanyarulatában fekvő óorosz várost 937-ben alapították, a híres "Aranygyűrű" egyik városa.
A Volga kanyarulatában fekvő óorosz várost 937-ben alapították, a híres "Aranygyűrű" egyik városa.
http://pvincze.blogspot.hu/2015/08/uglics-volga-menti-varos.html
https://www.youtube.com/watch?v=D9me_9kLdng
Közeledve Moszkva felé, a partokon vidám nyaralók sátoroznak, napoznak és integetnek.
Vannak, akik páros vízi balettra készülnek, de megcsodálhatjuk a gyönyörű jachtokat is.
Hajóutunk lassan végetér, a távolban már látjuk Moszkva kontúrjait.
Nézzünk meg egy videót:
Moszkva:
Moszkva sokat szépült és fejlődött az elmúlt évtizedek alatt, a legfontosabb látnivalókat részletesen bemutatom. Moszkva ma a világ harmadik leggazdagabb és a legdrágább városa.
A Vörös tér:
A tér neve nem a színére utal, bár kétségtelenül sok a piros vagy vörös színű épület.Eredetileg piacként működött, de a fából készült bódék gyakran leégtek, ezért Tűz tér-ként emlegették.
A Szpaszkij torony felépítése után kapta a tér jelenlegi nevét. Oroszul a krasznaja szónak nemcsak „vörös”, hanem „szép, gyönyörű” jelentése is van.
A Moszkva folyó partja mellett fekvő tér kulturális és történelmi értékei miatt 1990-ben a került fel az UNESCO világörökség listájára.
A teret északról az Állami Történeti Múzeum, délről a Vaszilij Blazsennij Székesegyház, nyugatról a Kreml fala, keletről pedig GUM áruház határolja.
Állami Történeti Múzeum:
Az Állami Történeti Múzeum helyén eredetileg egy régi hivatali épület volt, melyben többek között a 18. század első felében Oroszország első nyilvános patikája, majd 1755-től 30 éven át az egyetem működött.
Vaszilij Blazsennij Székesegyház:
A templomot Rettegett Iván rendeletére építették 1552 és 1559 között. Színes hagymakupoláival festői látványt nyújt, amely Oroszország jelképévé vált.
Rettegett Iván cár a kazanyi tatárok felett aratott győzelem emlékére építette a templomot. A templom eredetileg az “Istenanya oltalma” (Pokrovszkij) nevet kapta, a cár ugyanis ezen az ünnepen, október 2-án indította a döntő csatát.
A székesegyház ma is használatos nevét a XVI. században Boldog Vazulról kapta. Vaszilij eredetileg csizmadia volt, de felfedezték “látnoki” képességeit, így a társadalom által tisztelt, szent életű bölcs lett. Itt helyezték örök nyugalomra a moszkvaiak kedvelt szent bolondját, Boldog Vazult (Vaszilij Blazsennij). Érdekesség: a “блаженный” (blazsennij) szó boldogot és eszelőst is jelent.
A templomhoz kapcsolódó legenda szerint Rettegett Ivánnak megvakítatta az építészét hogy nehogy megismételhesse gyönyörű alkotását.
A Kreml:
A szó említésekor azonnal a moszkvai Vörös teret határoló építményre gondolunk, bár a “kreml” szó eredetileg erődítményt, citadellát jelent, melyet több ősi orosz városban építettek, most az úszó világbajnokság alatt láthattuk a gyönyörű kazanyi kremlt.
A város az erődítmény köré épült, a Kreml vörös bástyákkal megerősített vörös falát a XV. században húzták fel.
Itt koronázták meg 1547-ben a tizenhét éves IV. Ivánt, az első "minden oroszok cárját", aki „Rettegett Iván” néven vonult be a történelembe. A bástyákat csúcsos tető fedi.
A főbejárat a Szpasszkaja (Megváltó tornya) kapu a a híres toronyórával.
A Kreml középpontjában találjuk a templomteret, ahol három hatalmas katedrális áll.
Az Uszpenszkij székesegyház (Mária mennybemenetele) az orosz cárok koronázó-temploma volt. A főbejárat mellett áll Rettegett Iván fából faragott trónja.
A Blagovescsenszkij-székesegyház (Angyali üdvözlet):
1547-ben leégett, újjáépítése óta aranyozott hagymakupoláiról híres.
A moszkvai uralkodók házi szentélyeként működött, papja egészen a XX. századig az uralkodó családjának lelkipásztora volt.
Az Arhangelszkij- székesegyház (Arkangyal):
Az orosz uralkodók temetkezési helye. Ebben a templomban adtak hálát a cári hadsereg győzelmeiért. Aranyozott, ezüstlemezekkel borított ikonokat és sok-sok freskót láthatunk a templomokban.
A Szpasszkij torony:
A torony 70 méter magas, a benne található óraszerkezet 25 tonna súlyú. A legfelső szinten 11 harangból álló harangjáték-szerkezet található.
A Kreml toronyórájának története:
A Kreml toronyórájának megvan a maga külön, több évszázados története, mely elválaszthatatlan magának a Kremlnek, Moszkvának és az egész országnak történetétől.
Az első toronyóra 1491-ben épült III. Iván uralkodásának idején. A XVII. század elején új órát szereltek fel, amelyiken külön szerkezet mutatta a nappal és éjszaka idejét.
1701-ben a Kremlben tűzvész pusztított, megsérült a toronyóra is. Nagy Péter cár, hogy új harangjátékkal ellátott, órát szereltetett fel. Az évszázadok során az orosz mesterek többször próbálták megjavítani a toronyórát, de sikertelenül.
A tizenkilencedik század közepén toronyórát fel kellett újítani.
A felújítást a Butenop fivérek vállalták, akik a korábbi tölgyfa-foglalat helyett öntöttvas foglalatok készítettek a szerkezet számára. Új ingát szereltek fel, és kicserélték fel a külső számlapot, és egy új harangjátékot is beépítettek. A harangjáték melódiájának két változata volt.
Reggel az óra a Preobrazsenszkij Ezred indulóját játszotta, este pedig Bortyanszkij zeneszerző még a XIX. század elején írt művét. Később felmerült az a gondolatot, hogy jó lenne, ha a Szpasszkij bástya toronyórájának harangjátékát a rádió is közvetítené, hogy az egész ország hallhassa.
1926. február 20.-án éjfélkor egyszer csak megszólalt a Kreml toronyórája.
Ettől a naptól kezdve pedig minden nap közvetítette a rádió a toronyóra éjfélt jelző ütését. A delet pedig 1931-ig az Internacionálé dallama jelezte. A toronyóra vonzereje megmaradt: a moszkvaiak szilveszterkor rendre a Vörös tér környékén várják, hogy az óra jelezze az Újév beköszöntét.
Az Ismeretlen katona sírja:
A Lenin mauzóleum a Vörös tér egyik híres látványossága volt, mára az érdeklődés csökkent. Az kevésbé köztudott, hogy 1953-1961 között Sztálin holtteste is itt volt, később egy külön sírba tették.
A GUM áruház:
Az áruház a szovjet időkben is monumentális volt, hatalmas sorok álltak mindenhol, de többnyire apró ajándéktárgyakat és méterárut lehetett kapni. Ha szerencséd volt vehettél román cipőt, vagy NDK turmixgépet, tudod a kivehető ajtójút. Én is vettem egy nadrágélvasalót és egy ívelt drót végére erősített szputnyikot.
Mára minden megváltozott! Szinte semmi sem emlékeztet a szocialista időkre.
A legdivatosabb világmárkák kínálják termékeiket, Árubősége vetekszik a párizsi
Lafayette áruházéval, sajnos az árak is.
A mai Arbat:
A Régi Arbat sétáló utca lett, éttermekkel, kávézókkal, boltokkal és vidám utcai élettel. Zenélnek, portrét rajzolnak, némi felárért a valóságnál vonzóbb rajzot készítenek. Olyan, mint a mi Váci utcánk csak még annál is drágább.
Összefoglalás:
A moszkvai emberek jól öltözöttek, különösen a nők. Elegáns ruhákban, csinosan és magabiztosan mennek a dolguk után. Udvariasak, segítőkészek, a fiatalok trendik, mindenkinek ott a kezében a mobil.
Van egy réteg, nálunk „újgazdagoknak” mondjuk, ott „új-oroszoknak” hívják őket, ők az ottani rendszerváltozás nagy nyertesei, drága autókkal száguldoznak, arany ékszerek tömkelegével. Érdekes módon már nem látni az utcán vodkát nyakalókat, a presszókban is inkább energiaitalt vagy koktélt isznak.
Szóval Oroszország és természetesen Moszkva nagyon sokat változott, monumentalitásában is barátságos, szerethető város.
Nézzünk meg egy videót:
A Vörös tér és a Kreml: https://www.youtube.com/watch?v=4WwH6yEJ9R0
Élet a hajón:
Készülve az utazásra, bepakoltunk újságokat, könyveket és videókat, hogy legyen mivel eltölteni az üres órákat.
Na, üres óra az nem volt. Ha éppen nem valamilyen külső programon vettünk részt, akkor a hajón szerveztek valamilyen elfoglaltságot. A napi háromszori étkezés is elég sok időt vett igénybe, de megérte. Íme, a bizonyítékok.
Ebédidő:
A kapitányi tortáról és pezsgőről nem is beszélve.
Ha éppen nem ettünk, akkor mehettünk hangversenyre, vetélkedőre, Matrjoska baba festésre, vagy pelmeny (orosz, húsos derelye) készítésre.
Voltunk a kapitányi hídon (a kapitány nem volt ott), a gépházban, ja… és még orosz nyelvtanfolyam is volt.
Esténként Ludmilla az orosz démon kipenderült a pódiumra, és búgó hangon világslágereket énekelt, mi meg zenét hallgattunk, táncoltunk és koktélokat iszogattunk.
Köszönet a bájos személyzetnek és Dásának az idegenvezetőnknek.
Nézzünk meg egy videót:
Forrás: internet
2015 jún. – júl. Made by peter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése