Kárpátalja települései

Kőrösmező:

A hangulatos település a Máramarosi-havasok hegyei között a Fekete-Tisza partján, a Tatár-hágó közelében fekszik. Nevét a kőrisfák ölelte zöld mezőről kapta. A korabeli írások 1555-ben említik először, ekkor a Károlyiak birtoka. Kőrösmező a huculság egyik központja, itt kiáltották ki 1918-ban a rövid életű Kőrösmezői Hucul Köztársaságot. A huculok a ruszin népcsoport egyik ága.

A falu bővelkedik látnivalókban, valamint jó kiindulópont a környékbeli túrákhoz, kirándulásokhoz, innen indulnak a terepjárók a Fekete-Tisza forrásához, általában az Ilona ABC elől. A közelben találjuk a festői Tatár hágót is. A falu nyugati szélénél húzódott az Árpád vonal, melynek bunkerei, harckocsiakadályai, lövészárkai ma is láthatók. A Mezőháti patak és a Fekete-Tisza összefolyásánál hucul stílusban a korábbi Budapest, ma Edelweis szálló, melyben ma is több helyen látható Budapest faintarziás címere.

A lakosság jelentős része rutén, de jelentős magyar és német kisebbséggel is rendelkezik. Jellemző példája a magyarság asszimilálódásának, hogy a Fekete-Tisza forrásához tett kirándulás során a teherautókat egy magyar testvérpár vezette, akik egymás között ukránul beszéltek.

A kőrösmezői Sztrukovszka fatemplom a kárpátaljai hucul építészet kiemelkedő alkotása. Keletkezéséhez egy legenda is kapcsolódik:

Eszerint Ivan Sztruk pásztor a hirtelen beköszöntő tél miatt kénytelen volt nyáját a mai templom helyén hagyni. A tél elmúltával visszatért megnézni, életben maradtak-e a juhai. Meglepetésére a nyájából egy birka sem hiányzott, sőt újabbakkal szaporodtak.

Így azon a helyen templomot emelt a Mindenható tiszteletére. A két részből, hajóból és szentélyből álló templom ékessége a XVII. században készült ikonosztáz. Az 1813-ban épült harangtornyának a néphagyomány szerint csodatévő ereje van: segít azon a bajba jutott családon, melynek egyik nő tagja, éjjel tizenkét órakor meztelenül imádkozik a harang alatt. Egyes vélemények szerint, ez a férfiakra is vonatkozik, az igazi csoda akkor történik, ha közösen imádkoznak a harang alatt.

Alsókalocsa: Sok vendéget vonz a település Ófalu elnevezésű szabadtéri múzeuma, melynek a területén egyebek mellett helyet kapott az Osztrák-Magyar Monarchia korszakát idéző egyházi iskola és magyar jegyzői hivatal.

A Kalocs patak és a Talabor folyó összefolyásánál fekvő település görög katolikus fatemplomát a Szentlélek tiszteletére szentelték fel. Az ajtaja fölött látható évszám szerint 1795-ben épült. 

Aknaszlatina:

Itt található Európa legnagyobb sóbányája, mely viszonylag közel van a földfelszínhez, ezért könnyen hozzáférhető. Már az ókorban is bányásztak itt a sót, később a királyi jövedelmek egyik fontos forrását adták a sóbányák. 

A legenda szerint a tatárjárás után IV. Béla király egy máramarosi sóbányát adományozott leányának, Kunigundának, aki beleejtette a gyűrűjét egy sóaknába. Pár év múlva pedig ugyanazon gyűrűt a lengyelországi bochnyai sóakna egyik nagy só-tömbjéből fejtették le a munkások.
Mára felhagytak a bányászattal a folyamatos karsztvíz betörések miatt. A régi sóbányákban gyógykezelés folyik, a felszínen több kórház is működik, döntően a légúti megbetegedések gyógyítására. A település másik vonzereje, a felszínre tört víz által kialakított sós tavak, melyekben a gyógyító hatás mellett, a fürdőzők szívesen lebegnek, hiszen a nagy sótartalom fenntartja őket. Sajnos ökológiai katasztrófa is fenyegeti a várost, az állandó szivattyúzás miatt hatalmas földalatti üregek keletkeztek, és napjainkban egymást érik az omlások.  

Huszt:

Idézzük fel Kölcsey örökbecsű verssorait a huszti várról!

„Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
 Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
 Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
 Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
 És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
 Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
 Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
 Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl! „

A várról 1194-től vannak adataink, egyik kövén ugyanis ez az évszám szerepel. Történelmi okmányok azonban csak 1358-ban említik először. A 150 méter magas kúpalakú hegyen épült várnak rendkívül nagy stratégiai jelentősége volt. 1242-ben védői erős ellenállást tanúsítottak Batu-kán tatár hordáival szemben, amelyek csak hosszú ostrom után tudták elfoglalni. 
A következő évszázadokban többször is megostromolták a várat, de védői hősiesen kitartottak. A vár a Rákóczi-szabadságharc egyik központjává vált. 1703. szeptember 17-én megölték a vár osztrákokhoz hű parancsnokát, majd megnyitották a kapukat a felkelők előtt.

Utolsó várnagyának, Gervay Péternek 1766-ban bekövetkezett halála után néhány hónappal egy éjszaka három helyen is villám sújtott a várba. Épületei kigyulladtak, a lángok elérték a lőportornyot. Hatalmas robbanás rázta meg a környéket. A bevehetetlen várból csak füstös, kormos, égbe meredező falak maradtak. A várat soha többé nem építették fel, az idő és a romboló kezek tovább pusztították. 
Ma már csak romjai maradtak meg. Sajnos a fák és a cserjék teljesen benőték, a város felől már csak egy ukrán zászló látható. 

Kárpátalja egyik legrégebbi templomának számító huszti református templom a XIV. században épült.

Nagyszőlős:

Nagyszőlős nevét a szőlőről kapta. 1282-ben Asszonyságszőlős néven említi oklevél, azaz királynéi birtok volt. 1399-től a Perényi család birtoka, a ma is látható Perényi kastély jelenleg iskola, a XVI. század közepén épült.

1889-1892 között a városban lakott a gyermek Bartók Béla. Emlékét őrzi a Perényi kastéllyal szemközti egyszerű ház falán elhelyezett emléktábla. 

Técső:

Técsőt, ahogy a hagyomány tartja, a magyaroknak „teccő” helyen alapították valamikor az ezredforduló idején. 1329-ben Károly Róberttől már különböző kiváltságokat is kapott. A régi koronaváros ma is az egyik központja és végvára a Felső Tisza-vidék magyarságának. Az elnevezésről egy romantikus monda is fellelhető:

„Valamikor réges-régen ellenség tört a hazára: annyian voltak, mint csillag az égen, apró, gyors lábú lovakon száguldoztak, felperzselték a falvakat, városokat, az embereket leöldösték vagy rabszíjra fűzték és vitték a messzi keletre, ahonnan nem volt visszatérés. A király egy csapat hű katona kíséretében elküldte feleségét, gyermekeit, udvarhölgyeit a messzi rengetegbe, ahol nem találnak rájuk az ellenek. Akkortájt nem lévén még országutak, a menekülők a Tisza mentén igyekeztek fel a hegyekbe. Estére megpihentek egy hegy lábánál, ahol egy portyázó csapat megtámadta őket. A katonák derekasan verekedtek, sok támadót levágtak, a többit megfutamították. Az egyik menekülő lován hátrafordult, megcélozta a királynét és kieresztette a nyílvesszőt. A királyné kedvenc udvarhölgye látván a veszélyt, testével takarta el úrnőjét és a nyílvessző a mellébe fúródott. A kis csapat, félve az újabb támadásoktól, felment a hegyre, ahol a királyné a saját sátrába vitte a sebesültet, ellátta sebét, virrasztott mellette. 

A hegy mögül kelő nap másnap reggel bearanyozta a tájat. A királyné kivitte halálosan sebzett udvarhölgyét a sátor elé, aki meglátván a csodás vidéket halkan megszólalt: „Felséges asszonyom, teccő nekem ez a hely.” A királyné sírva nyugtatta udvarhölgyét: „Nem fogsz meghalni, hamarosan meggyógyulsz! A király uram kiveri az országból az ellenséget és akkor neked adom ezt a vidéket, tied lesz.” Mosolyogni próbált szegény sebesült, köszönte a nagy kegyet, ám érezte, hogy eljött a búcsú perce, megragadta úrnője kezeit és könyörögve kérte: „Úrnőm, ne eresszen el!” De a halál erősebb volt. A királyné megparancsolta, hogy vigyék és temessék el a holtat a síkság közepén, mindenki hordjon rá földet: a férfiak egy sisakra valót, az asszonyok egy köténnyel. Úgy is lett: egy nagy domb emelkedett fel a kedvenc udvarhölgy teteme fölé. Évek múltával, amikor szabad lett az ország, a királyné udvarhölgye emlékére kápolnát építtetett a dombra: hadd őrködjék tartománya felett! 

A vidék lassan benépesedett. A hegy lábánál, a Tisza-parton az emberek házakat építettek és úgy emlegették falujukat, mint azt a helyet, ami „teccő.” Ebből lett a város neve: Técső. A helyet, amelyen meghalt az udvarhölgy úgy nevezték: Nereszen. A dombot, amelyen a kápolna állt, ma is Kápolnának nevezik. 

A Tisza jobb partján elterülő, és 1961-ben városi rangra emelt településnek jelenleg közel tízezer lakója van, több mint 20%-a magyarnak vallja magát.

A városban született és élt Hollósy Simon, a XIX. századi naturalizmus és realizmus egyik legkiválóbb képviselője, aki Técsőn művésztelepet hozott létre. 

 

A técsői templom a tatárjárás után épült. Kibővítésére 1748-ban, került sor, tornyát 1810-ben építették fel. A hajó famennyezete ritkaság. Közel 200 festett kazetta borítja, amelyeknek a motívumai egyediek és különlegesek.

Terebesfehérpatak:

Ma már csak kevesen tudják, hogy hol van Európa földrajzi középpontja. Európa nyugati határa az Atlanti-óceánnál, keleti határa az Urál-hegységnél, északi határa Norvégia északi partjainál, déli határa pedig Kréta szigetének szélén található. 1887-ben az Osztrák-Magyar Monarchia Térképészeti Intézete kontinensünk széleit érintő hosszúsági és szélességi körök felezővonalainak metszéspontjaként határozták meg Európa közepét. Ez az obeliszkkel megjelölt pont a mai Kárpátalján található, a Tisza partján, Terebesfehérpatak határában. A mai Magyarország tehát Európa tényleges középpontjától nyugatra helyezkedik el.

Az obeliszk felirata: (a felirat latin nyelvű) 

„Ez egy állandó, pontos és örök hely, amelyet egy nagyon pontos, Ausztria-Magyarországon készült különleges hosszúsági és szélességi mérőműszerrel állapítottak meg.” 

Természetesen a szovjet időben újra mérték, és szerintük pár méterrel arrább van a középpont. Ezt jelzi is egy szocreál fémoszlop.

Beregszentmiklósi vár:

Nevezetessége a XV. század elején épült reneszánsz stílusú várkastély, amely korábban a Huszt - Szentmiklós - Ungvár védelmi vonal fontos láncszemét képezte. A várkastélyt kelet felől a Latorca medre védte, míg a többi oldalról palánkokkal és árkokkal vették körül. A vár a 14. századtól a Perényiek birtokában, később Lónyai Zsigmond, majd a Rákócziak tulajdona. 1673-ban Báthory Zsófia tulajdona, majd később Zrínyi Ilona vette meg az erődítményt. A legenda szerint a várban találkozott először Zrínyi Ilona és Thököly Imre. A Szatmári béke után, az udvar elkobozta Rákóczi birtokát, s azt Schönborn grófnak adományozta.

A várat Trianon után lőszerraktárként használták. Napjainkban Bartos József festőművész és felesége, saját erejéből és támogatásokból próbálja megmenteni a műemlék épületet. Elnézve a jelenlegi állapotot, és a felújítás ütemét még szükség lehet a befejezésig néhány száz évre.

Beregvár másik látnivalója a Schönborn-kastély, mely nem látogatható, mert tüdőszanatórium működik a falai között. A kastélyhoz hatalmas őspark tartozik, melynek tava eredetileg a Monarchia alakját mintázta. Több forrás is van a parkban, melyek közül legismertebb az örök Fiatalság forrása. A kastéllyal kapcsolatban több legenda is kering. 

A legismertebb ezek közül így szól:

Egy alkalommal társaság érkezett a kastélyba. A másnapi vadászat előtt az egyik vendég betegségre hivatkozva nem tartott a társasággal. A gróf felesége fejfájás ürügyén szintén otthon maradt. Délután az idő rosszra fordult, ezért a vadászat hamarabb véget ért. A gróf sietett beteg felesége szobájába, de senkit nem talált ott. Majd úgy döntött, meglátogatja a gyengélkedő vendéget, akinek ágyában találta feleségét. Mérgében mindkettőjüket lelőtte. A legenda szerint délután négy óra volt, azért állt még sokáig ebben a pozícióban az óra. Valójában az ablak, amin keresztül a karbantartást végezték a 11-es számnál van, s innen a 4-es szám volt a legnehezebben elérhető. Az óra ma is működik, harangjátékkal jelzi az idő múlását. 

Szolyva:

A település, a megtorlás szimbóluma. A II. világháború után Kárpátalja magyar és német lakosságát kényszermunkára, a hírhedt "málenkíj robotra" kötelezték a szovjet hatóságok. Az embereket gyalogmenetben terelték Szolyvára és embertelen körülmények között tartották, naponta százak haltak meg a bevagonírozásra várva. Az életben maradottakat tovább vitték Oroszország belsejébe, a "gulágokra". Kárpátalja területéről mintegy 35 ezer magyart vittek el. Szinte nincs olyan magyar család, akinek hozzátartozó közül ne halt volna meg valaki, és még ma is megrendülten beszélnek a leszármazottak a történtekről. 

A Szolyvai Emlékpark és a kápolna, az áldozatoknak állít emléket.  

Az áldozatok településenként vannak felsorolva, de érdemes megfigyelni az arányokat. Az alsó sorokban a háború áldozatai, a többiek a kényszermunkába haltak bele.

Az emlék kápolna

Tiszaújlak:

Ezt a fontos tiszai átkelőt már a honfoglaláskor megszállták őseink, a történészek szerint Töhötöm törzsének szállásterülete volt. Gyakorlatilag itt kezdődött a Rákóczi szabadságharc, amikor, Esze Tamás vezetésével,1703. július 14-16-án itt vívták első győztes csatájukat kurucaink. A győzelem után a sereg átjutott a Tiszán, és rövidesen az ország nagy része felszabadult a Habsburg uralom alól. A győztes csata emlékére Tiszaújlak határában egy turulmadaras emlékművet építettek1906-ban. Évtizedekig fontos emlékhely volt, de 1945 tavaszán lerombolták. 

1989. július 16-án társadalmi összefogással eredeti formájában újra felépítették a Rákóczi turulos emlékművet, amely a magyarság zarándokhelyévé vált.

Csetfalva:

Csetfalva színmagyar falucska a Tiszaháton. A népmonda szerint nevét Árpád vezér hű alattvalójától, Csete nevű földesurától nyerte, bár a mai fiatalok ezt erősen vitatják, szerintük a „Facebook” csetoldala lehet a névadó. Kétségtelen, hogy a fecsegésnek nagy hagyományai vannak a településen. Esténként az asszonyok kiülnek a ház előtti padokra beszélgetni, a fiatalok „kontyos rádiónak” becézik ezt a hírforrást.

Csetfalvai fatemplom:

A XV. században gótikus stílusban épült fatornyos református templom a népi templomépítészet szép példája. A reformáció idején  a régi római katolikus templomot és a hozzá tartozó birtokot a protestánsok elfoglalták, mert a község nagyobb része az új hitet fogadta el. A kazettás mennyezeteket Asztalos Sándor Ferenc készítette a XVIII. század közepén. A hajó fakazettái sakktáblaszerűen helyezkednek el, virágos díszítésű sötétebb és világosabb négyzetekből állnak, míg a szentély kazettáin virágok, levelek, indák láthatóak fehér alapon. 

A római katolikus templom építése az 1990-es évek második felében kezdődött el. A görög és a római katolikus hívek közösen építették fel az új templomot, melyet 2001.-ben Majnek Antal püspök szentelt fel.

Érdekesség, hogy a Tisza szabályozással foglalatoskodó gróf Széchenyi István 1847-ben itt töltötte az éjszakát, mert gőzöse megfeneklett a Tiszán. Móricz Zsigmondot családi szálak kötötték Csetfalvához. Itt volt egy ideig református pap anyai nagyapja, az író édesanyja is itt született. 

 

Készítettem egy videót is a kárpátaljai településekről:

Egyéb érdekességek:

A képen látható, meglehetősen lelakott, elhasználódott panel épületeket a köznyelv csak „hruscsovkák”-nak hívja.

Az utakon látható modern terepjárók és luxuskocsikkal szemben jelentős kontraszt a rozsdamarta öreg buszok látványa.  

Befejezés:

Magyarország egy elszakított régiójában, az ott élő emberek ápolják kultúrájukat és próbálják megőrizni a magyarságukat.

                      Készítette: Vincze Péter