A bolgár tengerpart

Kalandozás a bolgár tengerparton    

Bulgária, de különösen a tengerpart, a szocializmus időszakában rendkívül népszerű nyaralási célpontnak számított.

A hetvenes évek végén, és a nyolcvanas évek elején, én is több alkalommal jártam ott, ezekről az utakról az alábbi linken olvashatsz beszámolót.

http://travelvinpet.blogspot.com/2011/01/bulgaria.html

Az elmúlt években újra az utazási irodák egymás után kezdték felfedezni a bolgár tengerpartot. Különösen a görög válság és az észak-arab országokban zajlott erőszakos események irányították a figyelmet erre a vidékre.

Kíváncsian vártam, hogy mi minden változott harminc év elteltével. A teljesség igénye nélkül kószáltunk a bolgár tengerparton, nyaralóhelyül Neszebart választva.

Akkor lássuk az új benyomásokat!

Neszebar:

A nyaralás és pihenés mellett látnivalókban is gazdag a környék, elég, ha csak a közeli bájos kisvárosra, Neszebarra gondolunk, amely mára a világörökség része. Egy ott töltött nap egy időutazással is felér.

Nézzünk meg egy kis videót Neszebarról:

http://www.youtube.com/watch?v=PVfkE2DPFA8

Neszebar jelképe:

A félsziget bejáratánál egy égbenyúló szobrot láthatunk, ez a nőalak, maga a város, azaz Neszebar, a kezében lévő kereszt a vallásra utal, a galamb, pedig a béke hírnöke.

A szobor alapja egy csónak, amely a település tengeri kikötő jellegét hangsúlyozza.

Neszebart a negyven templom városának mondják, de nyugodtan hívhatnák a négyszáz butik vagy étterem városának is, hiszen minden talpalatnyi földet kihasználnak.

Neszebar, a bolgár tengerpart legrégibb települése.

Az óvárost a görögök alapították időszámításunk előtt az ötödik században, és csak egy keskeny földsáv köti össze a szárazfölddel. Volt már római, bizánci és török fennhatóság alatt, történelme meglehetősen viharos.

Az Óváros, jellegzetes bolgár faházaival, bizánci stílusú templomaival, kis vendéglőivel, szűk utcáival felejthetetlen látványt nyújt. Az éttermek teraszáról pazar kilátás nyílik a tengerre.
A félsziget bejáratánál álló török kori szélmalom is az óváros jelképévé, és a madarak kedvenc tartózkodási helyévé vált.

Az ókori városfal maradványok un. opus mixtum technológiával épültek, melyekben a falazat váltakozóan kő- és téglarétegekből áll. 

Neszebarban a legmagasabb az egy főre eső templomok száma a világon. Ezek közül csak egy működik, de megcsodálhatjuk az ókori szent helyeket, melyekből elég sok van romos állapotban.

                            Az Arkangyal templom és a Megváltó templom romjai

Érdekesség, hogy a török időkben épített templomok az utcaszintnél alacsonyabban vannak, mert a „hitetlenek” temploma nem lehetett magasabb a mecseteknél.

További templom maradványok:

                                               Az egyetlen működő templom

A 19. század végén kezdték restaurálni a városka házait, amelyek jellegzetes, sötétbarna fagerendákból épültek, gyakran befuttatva szőlővel vagy más futónövénnyel.   

Neszebartól búcsúzva gyönyörködjünk el a fantasztikus panorámában, majd kis vonattal menjünk át a Napospartra! 

A Napospart:

Már a neve is csábít a hely meglátogatására, ma már leginkább „Sunny Beach - ként emlegetik. A régi útikönyvben ilyen olvasható a Napospartról:

„Ami talán a legjobban megfogja az ide utazót, az a Napospart varázslatos, nyolc kilométer hosszú tengerparti sétánya, ahol magunkba szívhatjuk az Európában már ritkaságnak számító, érintetlen természet leheletét. Kopár sziklák, égig érő ősfák, ritka növények és tarka virágok között sétálhatunk.”

A mai valóság ezzel szemben, hogy érintetlen természetnek nyoma sincs, szinte minden területet beépítettek szállodákkal és apartman házakkal, a kimaradt részek elhanyagoltak, szemetesek, tarka virágok helyett eldobált műanyag palackok és sörös dobozok „színesítik” a partot.

Mindenhol a pecsenyére égett turisták áradata hömpölyög, egymást érik az éttermek, butikok, és bárok, ez az igazi tömegturizmus. 

Esténként megtelnek az éttermek és a bárok, az utcákon, valamint a parton óriási a tömeg, a butikokban vásárolnak a turisták, később dübörög a zene a dizsikből.
Ha szereted a mediterrán hangulatot, a zsufis helyeket, akkor itt biztosan jól érzed magad.
Nézzünk meg egy kis videót a nyár örömeiről:

http://www.youtube.com/watch?v=dVsnHuSUabo&feature=related

Szozopol:

Szozopol egy gyönyörű történelmi város, Burgasztól délre, amely egy festői, tengerbe nyúló sziklás félszigeten fekszik. Némi túlzással bolgár St. Tropez-nek is nevezik.

Szozopol történelme visszanyúlik az ókori görög időkig. Időszámításunk előtt 600 körül görög telepesek vetették meg a lábukat ezen a földön azzal a szándékkal, hogy egy városállamot hoznak itt létre, Szozopolisz néven.

Később Apollónia lett a neve Apolló a fény és a költészet istene után. Szozopol városát az idők folyamán többször is lerombolták. Elsőként a rómaiak égették fel a várost, a híres Apolló szobrot győzelmi jelképként Rómába vitték.

Majd ezt követte a 1453-ban a török horda, akik teljesen lerombolták a középkorban épített templomokat.
Szozopol közelében láthatjuk a Szent János szigetet, ahol a középkorban egy kolostor létesült. Sajnos a kolostor is a török hódítások áldozata lett.
A város öreg része megőrizte történelmi hangulatát a faházikókkal, keskeny utcácskákkal és a kicsiny kápolnákkal.
A település és környéke ma a régészek paradicsoma is. A közelmúltban egy régészeti expedíció Apollót ábrázoló ókori pénzérméket talált.

Bolgár régészek szerint egy kőládikó rejtheti Keresztelő Szent János földi maradványait. Az ereklyetartóra Szozopol közelében, egy V. századi monostorban bukkantak.

A Ropotamo Természetvédelmi Rezervátum a Strandzsa hegységtől a tengerig húzódó őserdő, érintetlen szépségű szubtropikus táj.

Értékes madárfajtákat, teknősbéka és kígyófajtákat, halfajtákat találhatunk, de élnek itt farkasok, sakálok és vaddisznók is.

A folyót hajókázás közben  csodálhatjuk meg igazán, bár a legszebb részek a főúttól nyugati irányban a holtágak mentén láthatók.
Sajnos a 10-15 percenként induló hajók és csónakok zaja már elűzte a partról a napozó teknőcöket.
Egy száraz ágon úgy ülnek a madarak, mintha oda lennének szegezve. A torkolat felé menet készítettem fényképet róluk, de visszafelé is megtehettem volna, hiszen változatlan pózban voltak.

A Ropotamo rezervátumot és a folyót a bolgár Amazonasnak is nevezik, bár sehol nem láttunk sem meztelen indiánokat, sem pedig krokodilokat.

http://www.youtube.com/watch?v=rEjUTZVE-KI

A rezervátum csupán a nyári hónapok idején fogad látogatókat, csak olyan időben, mikor a folyó hajózható.
Hangulatos a folyó torkolata, ezt a részt Arkutino-nak nevezik.
Ez a Ropotamo folyó mentén látható szikláknak már többféle elnevezést is adtak, egyesek szerint egy oroszlánfejre hasonlít, míg mások elefántfül sziklának nevezik.

Tsarevo /azelőtt/ Micsurin:

A település a Strandzsa hegység lejtőjén fekszik, de nem elsősorban a várost akartuk meglátogatni, hanem az attól északi irányban a tengerparton lévő Arapya kemping volt a fő célpont, mivel a 70-es évek végén, és a 80-as évek elején több alkalommal kempingeztünk ott, és nagyon kíváncsiak voltunk a változásokra.

Hát mit mondjak… sok minden nem változott.

Úgy látszik ez az a hely, ahol megállt az idő. A helyet annak idején is elsősorban relatíve olcsóságáért kedveltük, több száz NDK-ás turista társaságában, bár a természeti környezet valóban szép.

A kemping már akkor sem bővelkedett minőségi szolgáltatásokban, (lásd a korábbi beszámolót) de azóta, tovább romlott a helyzet.

Már a bevezető út rettenetes kátyúi is előre jelezték a várható körülményeket. Természetesen alig, hogy megálltunk az út mellett, máris előkerült egy ember, akinél parkolójegyet kellett venni egész napra, hiába mondtuk, hogy csak egy-két órára akarunk körülnézni.

Hát ez érdemi változás volt a szocialista időkhöz képest, most mindenért pénzt kérnek.

Mégis vannak, akik most is kedvelik ezt az igénytelenséget, sőt romantikusnak tartják, mert már visszatérő vendégek.

 A XXI. századra csak az EU zászló és a webcím utal, de itt tényleg megállt az idő.

Tengerparti ételek:

Mit gondolsz, mit fogsz enni, ha „Mis-Mas”-t rendelsz? Ez tulajdonképpen tojással dúsított lecsó, de van benne mindenféle zöldségzúzalék.

A „Caca” vagy más néven a „Sprota” apró halacskák mindenestől, egészben megsütve, megsózva. Fogyasztása csak sörrel ajánlott. Vigyázat, egy korsó nem elég!

Találtunk egy helyen magyar nyelvű étlapot is, megörültünk, hogy be tudjuk azonosítani a különféle halételeket.

Meglepetésünkre az étlap így nézett ki:

Az étel neve bolgárul és magyarul:

 Zargan                                     Zargan

 Csernokop                               Csernokop

  Scad                                        Scad

Így könnyű a választás. Ja, a Scad nem cirkálórakéta, hanem a Cacánál két-három centivel nagyobb halacska, olyan csalihal méretű.

A ”kavarma” az egyik legismertebb bolgár nemzeti étel. Húsból, zsírból, póréhagymából, és egyéb zöldségekből és mindenféle ízletes konyhai maradékból készítik, cseréptálban tálalják.

                            
                                   Az ételek királynője a nyárson sült báránypecsenye.

Az árak, kb. a balatoni áraknak megfelelőek, talán egy kicsit olcsóbbak is, de érdekes módon a Napospart valamivel drágább, mint az exkluzív Neszebar.

Egyébként a bolgárok hatalmas mennyiségeket képesek megenni, sokan közben cigarettáznak is. Egy vacsora két-három órát is eltart. 

Gyakorlati tanács, hogy nem érdemes félpanziót befizetni, mert változatos kulináris élményt kínál a rengeteg étterem.

Érdekességek:

A szállodáról:

A Mirage hotel 2008-ban épült modern szálloda, fantasztikus panorámával a tengerre és az óvárosra. Közvetlenül a tengerpartja van, a szállodai lift lemegy a beach-re. Ennek azért hátránya is van, ugyanis parti zuhanyozó hiánya miatt a lábadra tapadt homokot felviszed a szobába.

A zuhanyozók mellőzésének még sajátos ideológiája is van, mert arra hivatkoznak, hogy a Fekete tenger sótartalma, mintegy fele csak a Földközi tengerének, tehát ezt nem szükséges lemosni. Ebből következik, hogy parti törülközőt sem adnak.

Sajnos egyéb hiányosságok is előfordulnak. A személyzetnek nem ártana némi tréning, ahol beléjük sulykolják, hogy első a „vendég”.  

A „customer service” (vevőkiszolgálás) nem az erősségük, nem tudatosult még, hogy ők vannak a vendégért és nem fordítva.

Nem mosolyognak, nem köszönnek, valami egykedvű közönnyel gépiesen végzik a munkájukat, szinte látszik rajtuk a „munka fájdalma”.

A legfelső emeletnek a csodálatos kilátás mellett, szinte eltörpül az a hátránya, hogy ez a magasság, már a sirályok repülési magassága, és az erős tengeri szél miatt, a madarak által elpottyantott végtermék bombaként vágódik be a szobába a nyitott erkélyajtón keresztül. 

Egyéb érdekességek:

Nagyon sok a befejezetlen, félbehagyott építkezés. Van, ahol szinte halott városrészeket láthatunk.

A tengerparti viharjelzés reggel 8-tól este 6-ig működik a „Life guard”-ok szigorú felügyelete mellett, viharos időben egész nap szól a sípjuk. Este 6 után a tenger éppen olyan viharos, de akkor már senki nem törődik a felelőtlen fürdőzőkkel.

A rendszerváltás itt is kitermelte a hatalmas terepjárókon száguldozó aranyifjúságot. Kíméletlenül előznek, és elég veszélyesen, azonnal bevágnak eléd.

Egy kis bolgár vicc: 

A bolgár aranyifjú megállít egy kisgyereket a szendvicsbár előtt:
- Figyelj, gyerek, itt ez a pénz, menj be és vegyél nekem 2 szendvicset, a visszajáró a tied!
- De miért nem megy be maga?
- Próbáltam, de amint meglátnak, felteszik a kezüket és átadják a teljes napi bevételt, én még közben éhen halok...

Különleges szolgáltatás a félautomata telefon a „Call & Cash Service” ahol a beszélgetésért járó pénzt az ott üldögélő ember zsebébe kell bedobni.

A Fekete tenger elnevezésének nincs köze a víz színéhez. Az ókori görögök „Barátságos tengernek” hívták. A törökök adták a „Kara Deniz”, Fekete tenger nevet.

Ide kapcsolódik az „Aranygyapjú legendája” is, mivel a partvidéken élő trákok itt szárították birkabőrökön, a folyók hordalékából kimosott aranyrögöket.

A Nándorfehérvár elnevezés is a bolgárokkal kapcsolatos, mivel a honfoglalás utáni időkben a bolgárokat „nándorok”- nak nevezték, így lett az „Alba Bulgarorum” neve Nándorfehérvár, a mai Belgrád.

Nézzünk meg egy kis videót a fekete tengeri napfelkeltéről:

http://www.youtube.com/watch?v=jSeTCou9mE0

Összefoglalva a tapasztaltakat, óriási a fejlődés a 30 évvel ezelőtti állapotokhoz képest, de még van min javítani.

                                                      2011 augusztus                   by vinpet