Bulgária

                                  

Nosztalgikus utazás Bulgáriába

Egy kis történelmi háttér:

A szocializmus időszakában Bulgária volt, szinte az egyetlen, számunkra elérhető ország, ahol ráadásul olyan tenger is volt, amelyben mi magyarok is meg tudtunk fürödni. 

A másik két elérhető szocialista tenger / Balti és a Keleti tenger / vízének hőmérséklete nyári kánikulában már erősen verte a 15-16 fokot. Nem csoda, hogy az NDK-sok is tódultak Bulgáriába, a Fekete tengerhez. Hogy készült az utazásra akkoriban / 1975-85 / egy átlagos anyagi körülmények között élő magyar család?

Először is kellett egy autó, ez többnyire használtan vett Zsiguli volt, de a bátrabbak a papírjaguárnak becézett Trabival is elindultak. Az út tervezésénél, el kellett dönteni, hogy Románián vagy Jugoszlávián keresztül megyünk. Románia felé nem kellett tőkés valuta, forintért lehetett lejt venni, de számolnod kellett azzal, hogy a „magyarszeretetükről közismert” román vámosok rendesen megszívatnak, és tetszésük szerint megbüntetnek. Jugoszláviába viszont csak a háromévente kiváltható 70US$ / kedves mai fiatalok, ez nem tévedés, nem maradt le egy nulla sem / birtokában léphettél be.

Mi három alkalommal voltunk Bulgáriában a 10 év alatt, mindig a jugó utat választottuk. A felkészülés következő fázisa a töméntelen mennyiségű, általában bontott, de még használható tartalék autóalkatrész beszerzése volt, amely a szerszámokkal együtt elfoglalta a csomagtartó 1/3-át. 

A ruhaneműt, meg egyéb dolgot célszerű volt zárható papírdobozba, esetleg bőröndbe pakolni, mert ezek elhelyezése után bezúdítottunk a csomagtartóba még vagy 10 kg. krumplit, néhány kiló hagymát, száraztésztát, zöldpaprikát, és a tetejére paradicsomot. 

Ha volt hűtőtáska, az a jobb első ülésen utazó lába közé, a takaró, hálózsákok, pedig a hátul ülő két gyerek közé került. 

A sátort, meg egy bőröndöt a tető-csomagtartóra kötöztünk, és már indultunk is.

A térképen bejelöltem a három út során bejárt útvonalakat, az érintett városokat, ahol rendszerint megnéztük a helyi nevezetességeket is. 

Az utat egy éjszakai megállással terveztük, így egy napra kb. 750 km. jutott. Az, anyagi okok miatt szóba sem jöhetett, hogy Jugoszláviában aludjunk, ezért, ha nem akartunk mindent lepakolva sátrat állítani, akkor úgy kellett hajtani, hogy délután 3-4 óra előtt beérjünk a bulgáriai Szlivnicába, ahol ilyen időtájt, még lehetett faházat bérelni. 

Az úti cél minden alkalommal a Burgasztól délre fekvő Micsurin városka, Arapia kemping - je volt. A városkát, ma Tsarevo-nak hívják, a kemping neve maradt Arapia.

A tengert három úton lehet megközelíteni, az alsó a plovdivi út, a középső a balkán út, a felső a várnai út. A Jugoszlávián átvezető út általában oda-vissza azonos volt, egy kivétellel, amikor a felső úton hazafelé Vidin után léptük át a bolgár-jugó határt, a Duna vonalát követve, a Vaskapu érintésével mentünk.

Jugoszlávián keresztül: A bejáratott út, a Röszke-i határátlépés után, keresztül a Vajdaságon, Horgos – Szabadka – Bácskatopolya – Újvidék, majd innen autópályán Belgrádig. 

                                                    Az újvidéki városháza

                                                             Belgrád

A Belgrádtól Nísig vezető út volt a legveszélyesebb, itt az E 75 nemzetközi út leszűkült egy sávra, hihetetlen kamionforgalom mellett. 

Bár később Bulgáriában a nemzetközi út volt, ahol földúttá változott. Nís után a jugó út legszebb része következett, a Nísava-völgye. Itt hatalmas sziklahasadék alján kavarog a Nísava, az út, a szikla egyik oldalába van bevésve.

Átlépve a bolgár határt, az első dolgunk keresni egy benzinkutat. Apropó tankolás, Bulgáriában a turista csak benzinjegyre tankolhat, amit természetesen csak itthon tud előre megvenni az autóklubnál, 5, 10, 20 és 50 literes címletekben. 

Az útvonalat, már ez okból is igen gondosan kell megtervezni, akárcsak a tankolásokat, ugyanis benzinkutat csak kb. 150 km.-enként lehet találni, és reménykedni kell, hogy nyitva legyen, na és legyen benzin. 

Az is megkövetel bizonyos együttműködést, hogy az 50literes benzinjegyet is jól fel tudd használni, lévén a Zsiguli tankja 39 literes. 
Szófia minden tengerpartra vezető út első jelentős állomása. A város érdekes, kettős képet mutat. A belváros hangulatos utcácskáit, parkjait körülöleli a külső kerületek panelrengetege. 

Szófiát mintegy 7000 évvel ezelőtt alapították, Európa egyik legrégebbi városa. A történelem során különböző uralkodók, birodalmak alakították a város mai képét, mely igen gazdag műemlékekben. A bizánci stílus az uralkodó.  Kissé otthon érzed magad a rengeteg Ikarusz busz láttán.

                                         A Szent Paraskeva székesegyház

                                                     A Nyevszkij székesegyház

                                   Szófiai látkép, háttérben a Vitosa hegységgel

A Plovdiv-i út:

A plovdivi utat, bár jelentős kerülő a tengerhez, a Rilai kolostor miatt választottuk. A Rilai kolostort a bolgárok legnagyobb nemzeti szentje Szent Iván Rilszki (876-946.) alapította. Gyönyörű templomában rengeteg vallási freskót és bibliai jelenetet bemutató ikonosztázt nézhetünk meg. 

A Rilai kolostor, ma a világörökség része, és Bulgária egyik jelképe. A vörös és fekete kövekből emelt hatalmas épületegyüttes, a körbefutó árkádos folyosókkal, a többkupolás templommal és a híres óratoronnyal, fantasztikus látvány.

Plovdív : a Balkán félsziget egyik legősibb települése, Szófia után a második legnagyobb város Bulgáriába.  

A monda szerint a Marica folyótól délre élt egy Rodope nevű széplány, aki szívesen nézegette magát a Marica folyó tükrében. A vizek görög istenének, Poszeidonnak megtetszett a szépséges Rodope, s szerelmük gyümölcseként született a szép hangú Eumoli, Plovdiv első névadója. Amikor Posszeidon magával akarta vinni a gyermeket, Balkán óriása hatalmas kőtömböket dobált a Marica partjára, ezzel igyekezett megakadályozni a gyermekrablást. Ekkor Posszeidon hegységgé dermesztette az óriás Balkánt és a gyönyörű Rodope-t, melynek szépségét káprázatos hegyvonulatok őrzik, hullatott könnyei, pedig fürge patakként folynak le ma is a Marica völgyébe. 

Később, a szülőföldjére visszavágyó Eumoli alapította meg Eumolpiaszt, melyet később Pulpudeva-nak neveztek el, s ebből származtatják a jelenlegi Plovdiv nevet.

                                                                            Plovdivi panoráma

Továbbmenve, Stara Zagorán keresztül, Szlivennél csatlakozunk a Burgaszba vezető útra. Burgasz, egy őskori kisvárosból Bulgária legnagyobb kikötőjévé és a déli Fekete-tenger gazdasági központjává vált. 

Tulajdonképpen Burgaszba érve érünk le a tengerhez, itt érezzük először a kissé halszagú, de friss sós levegőt. Bár meg kell jegyezni, hogy a Fekete tenger sótartalma lényegesen alacsonyabb a Földközi tengerénél. Burgaszban láthatjuk a Szt. Cyril és Methód Bazilikát, a cirill betűs írás megalkotóinak emléktemplomát.

                                                               Burgaszi utcakép

       Szent Cirill és Metód

Szozopol: 

Burgasztól mintegy 30km.-re délre, egy festői, tengerbe nyúló sziklás félszigeten helyezkedik el. A hangulatos városkát, a XVIII. Században épült faházak, macskaköves utcák, templomok és kápolnák jellemzik. Ívelt partszakaszai és öblös, homokos strandjai, szinte tökéletes fürdőhelyek.

                       

                                             Szozopol madártávlatból

A lassan hömpölygő, trópusi jellegű erdővel övezett Ropotamo dzsungelfolyó Szozopoltól nem messze található, egy csónakkirándulás fantasztikus élmény.

Micsurin – Tsarevo, avagy kempingezés a szocializmusban:

Megérkezve Micsurin városka Arapia kempingjébe, először is felderítettük a helyzetet. A kemping messziről gyönyörű látvány, egy kis öböl mentén fekszik, a tengerpartja finom homokos. 

Első látogatásunk idején a jobb oldali parton lévő kis erdő szélén csak másodmagunkkal sátoroztunk, a második útnál már az erdő melletti rét is tele volt sátorokkal, de még lehetett a füvön tollasozni, a harmadik, és egyben utolsó útnál, már szinte közelharcot kellett vívni a sátorhelyért.

                                Álmaink kempingje madártávlatból és közelről

A víz nagyon kellemes volt, aki szereti a medúzákat, annak kifejezetten élvezetes látvány lehetett a hullámzásban ringatózó néhány-száz medúza látványa. 

Szerencsére akkor még nem sokat tudtunk a medúzákról, ezért nagyvonalú biztonsággal, a kezünkkel sepertük félre az útból őket.

A kemping szűk keresztmetszete a WC kapacitás volt. Majdnem toilette-t mondtam, de ez túl előkelő kifejezés az ottani állapotok leírására. 

Az embernek úgy kellett időzíteni az anyagcseréjét, hogy délután 6 órától, már csak az aknaszedők biztonságával szökkenve lehetett elkerülni a végtermék kupacokat, később már egybe folyt az egész. A témánál maradva, ekkor találkoztunk először pottyantós WC-vel, az egy kész rémálom, ha ott szorulásod van, hiszen néhány percnyi guggolás után már remeg a lábad az erőlködéstől.

Ott jöttem rá, hogy mi a titka a bolgár súlyemelők sikereinek, hiszen nekik csak a karjukat kell megerősíteni, a lábuk ereje, már gyermekkortól biztosított. A célzás viszont nem erősségük.

                                                               Ez a tiszta állapot

Joggal merülhet fel a kérdés, miért jöttünk ide többször is, ha ilyenek a körülmények. Talán mondanom sem kell az ár volt a döntő tényező, de később már az is rendkívül sokat számított, hogy a bolgár emberek barátságos viselkedése, szívélyes vendéglátása sok mindent feledtetett. 

Ha barátsággal közelítettél feléjük, azt többszörösen viszonozták. Néhány példa:

-         Megérkezésünk és a sátorverés után rögtön meglátogattam a büfét egy sörre, és láttam, hogy magyar előadók hanglemezei is ott vannak a polcon. Kérésemre a büfés feltett egyet, majd amikor a vásárolt két üveg sörből, az egyiket nekiadtam, hogy igyunk a barátságra, annyira meghatódott, hogy ott tartózkodásunk alatt nem tudta, hogyan kedveskedjen nekem.

-         A helyi, kis vegyesbolt vezetőjével is úgy összebarátkoztunk, ha meglátott bennünket, képes volt az ebédidejében is kinyitni a boltot. A lányaim tanították őt magyarul számolni.

-         Egy másik alkalommal segítettünk egy bolgár családnak a sátrukat felállítani, utána vacsorára hívtak, rákot fogtak nekünk, szerencsére segítettek megfőzni, csak a nyelvi nehézségek miatt nem tudtunk tartós barátságot kialakítani.

                                                      A parti tarisznyarák

                                       Retro életképek az Arapia kempingben
A Balkán-i út:
Szófiáig az út azonos, de a látóhatáron már látszik a Balkán-hegység (Sztara Planina - Öreg-hegység) komor sziluettje. 

Több mint tizenöt 2000 méternél magasabb csúcsa közül a Botev csúcs a legmagasabb (2376). Hriszto Botev költőt, egyébként a bolgár Petőfiként emlegetik. 

Utazásaink idején, még csak készült az autópálya, ezért, szinte véget nem érő szerpentineken kellett megmászni egymás után a csúcsokat. 

A völgyekben megbúvó települések fentről festői látványt nyújtottak.

Az utakon még ma is gyakran látunk, lassan poroszkáló öszvéreket és szamarakat, amint egykedvűen húzzák, vagy cipelik a terheiket, ügyet se vetve a forgalomra. 

A Rózsák völgye:

Kiérve a szerpentinek szédítő forgatagából, az út mindkét oldalán feltűnnek a rózsaültetvények.

Bulgária adja a világ rózsaolaj-termelésének 70 százalékát. A leghíresebb parfümgyárak bolgár rózsaolajat használnak, melyet Bulgária aranyának is neveznek. Május végétől kezdik leszedni a szirmokat, melyekből desztillációs eljárással állítják elő a világhírű rózsaolajat.

Az út Szlivennél egyesül a plovdivi úttal, és vezet Burgasz, illetve Micsurin felé

A Várna-i út:

Burgasztól északra kezdődik a Napos part, rengeteg szállodával. Neszebár a Napospart legrégebbi települése, szűk macskaköves sikátorok kis üzletekkel, vadszőlővel befuttatott jellegzetes neszebári házak, és görög-keleti templomok romjai találhatóak. 

A kis sziklaszigeten álló várost keskeny földnyelv köti össze a szárazfölddel. A híd mellett régi szélmalmot láthatunk. Neszebar a bolgár tengerpart gyöngyszeme, nem véletlen, hogy a világörökség részévé nyilvánították. 

                                         Neszebári látkép a szélmalommal

                                                       Neszebári hangulat

Várna:

A Napos parton végigautózva elérünk Várnába, Bulgária harmadik legnagyobb városába. Itt csatázott 1444 - ben Hunyadi János a törökkel, mely végül I. Ulászló halálával végződött. Az Emlékpark bejárata a csatában részt vett nemzetek címereivel van feldíszítve. 

A kápolnában egy kőoltár áll, ahol a csata évfordulóján emlékeznek a fiatal magyar királyra és a csatában elesett hősökre. A mauzóleum mellett, Hunyadi János szobra áll.

                                                   A várnai öböl esti fényben

                                                    Várna, belvárosi részlet

Különleges természeti látnivaló, a Várna melletti, Kőerdő, a különböző formájú sziklatorzókkal, melynek még ezoterikus energiát is tulajdonítanak.

Sumenben volt a következő megálló, mivel itt élt Kossuth Lajos rövid bulgáriai emigrációja idején az 1848–1849-es magyar forradalom leverése után. 

Ma múzeum őrzi az emlékét, és szobra is van a főtéren. A város nevezetessége még a Tombul mecset.

                                           Kossuth Lajos lakóháza és szobra

                               A Tombul mecset

A madarai lovas:  

Sumentől néhány kilométerre található a madarai lovas. Ez egy 23 m magasságban látható dombormű, mely egy homokkőbe vájt, életnagyságú vágtató lovast ábrázol. 

Lábánál csaholó kutyája, előtte, pedig egy lándzsával átszúrt oroszlán. A ló patája előtt fekvő oroszlán a bizánciakon aratott győzelmet jelképezi.

Veliko Tarnovónál tettünk egy kis kitérőt a fukarságáról híres Gabrovón keresztül a Sipka szoros felé. 

A Sipka-szoros tetején, több mint 1300 méter magasban volt az 1878-as orosz-török háború legkegyetlenebb csatája. Az orosz csapatok és a bolgár partizánok véres csatát vívtak hónapokon keresztül, mire végre meghátrálásra késztették az oszmán hadakat, és ez a győzelem, a függetlenség kivívásának jelképévé vált. 

A hágó felett emelkedik, a győztes hadak vezéréről, Sztoletov tábornokról elnevezett csúcs, és a tetejére épített emlékmű. Sipka faluban, pedig aranyló hagymakupolás emléktemplomot emeltek.

                                                   A sipkai emléktemplom

Belogradcsik, utunk következő állomása.  

A várostól nyugatra emelkednek a különleges formájú, belogradcsiki vörös homokkő sziklák, mintegy 22 kilométer hosszan. 

A szikláknak van külön fantázianevük, pl. Dinoszaurusz, Ádám és Éva stb. 

Vidin után átérve Jugoszláviába, a Duna folyásával szemben elértük a Vaskaput, mely a Duna-völgy talán legszebb szakasza, a szűk kanyonban, függőleges sziklafalak közé szorul a víz. 

A korábbi folyamszabályozás után 1971- re elkészült a vízlépcső. A keskeny autóút a sziklafal oldalában kanyarog, kész rémálom volt, amikor szembejött egy hatalmas teherautó. A folyó a felső szakaszon, a Nagy-Kazán szorosnál a legkeskenyebb, mindössze 150 méter, ennél valamivel szélesebb a Kis-Kazán. 

A terület, a Kazán-szoros nevet valószínűleg a meder alján lévő mélyedésekről (üstökről, kazánokról) kapta. Az elárasztás során tűnt el az „Aranyember” szigete is.

Egyéb érdekességek:

Egy elhagyott határállomáson akartunk átlépni Jugoszláviába, ahol az átkelő betonjának a repedésein kinőtt a fű. 

Bizonyára unatkozott az ifjú bolgár határőr, ezért gondolta, hogy egy kicsit szívat bennünket, de ez csak addig tartott, amíg a barátom kikászálódott a hátsó kocsiból, és felidézve hajdani orosz tudását, szinte rárivallt a határőrre: „Sto eto kutykurutty!”

Talán a határozott fellépés tette, vagy ő is sokat hiányzott az oroszórákról, de meghallva a felszólítást, csinált egy szabályos hátraarcot, felnyitotta a sorompót, és feszesen tisztelgett, amíg áthaladtunk.

Gasztronómia: 
A bolgár konyha leggyakrabban használt alapanyagai a hús, a burgonya, a bab és a tengerpart közelében a hal. 
Különlegesen finom salátáik nálunk is nagyon kedveltek. Az aludttej jellegű, „kiszelo mljako” enyhén savanykás íze, kitűnő reggeli. Esténként a roston sütött „kebabcseta” illata vonzza a turistákat. Kirándulásokon nagyszerű választás egy zacskó frissen fogott apró, sült hal, néhány korsó sörrel.

Vásárlás: 
A választék abban az időben meglehetősen korlátozott volt, de azért mindent meg tudtunk venni, amire szükségünk volt.
Arra nagyon kellett vigyázni, hogyha kiválasztottál valamit, és kérdezték, hogy az megfelel-e, ha bólintottál, azonnal visszatették a helyére. Náluk ugyanis, a fejbólintás tagadást, a fejrázás, pedig helyeslést jelent.

Autózás: 
A bolgár autósok nem szívesen használják a tompított reflektort, erősen szürkülő időben is integettek, jelezve, hogy biztos véletlenül kapcsoltam be a világítást. Az ablaktörlő lapátokat különös becsben tartják, a lopástól félve leszerelik, és a helyére általában ízléstelen, műanyag virágokat tesznek. 
Ha jön az eső, nekiállnak visszaszerelni, ismétlődő futó zápor esetén gyakran bőrig áznak.

Mára, már biztosan nagyon sokat változtak a viszonyok, bár ahogy hallottam nem csak pozitív irányban.

                                                                                               Bulgária 1975 – 85