Translate

2011. január 26., szerda

Svájc

                                           
 





 Svájc  






 Svájc, kantonokból (tartományokból) álló szövetségi köztársaság, beékelődve Európa nagy nemzetei közé. 
Svájc nagy részét, a 4000 méter feletti alpesi hegyek között megbúvó keskeny völgyek uralják, a téli időszakban szinte teljesen elzárva egymástól. Talán ez lehet a magyarázata, az eltérő szokásoknak, tradícióknak.




Az országról azonnal a jól ismert sztereotípiák jutnak az eszébe az embernek. Az örök semlegesség, a megbízható bankok, a pontosság, a csokoládé, és még sorolhatnám. 

Svájc, sok tekintetben egyet jelent a tökéletességgel is. Még az ún. magyar kártyán is svájci történelmi alakok láthatóak. 
Egy mondás szerint Svájcban minden közel van, csak magasan. Képzeletben lila teheneket látunk egyensúlyozni a hegyoldalakon, a magasabb régiókban, pedig a bernáthegyik cipelik a rumoshordót az átfagyott síelőknek.

Egy svájci közmondás szerint, ha Svájcban késik a vonat, akkor vagy az óra nem svájci, vagy a vonat nem az.





Egyetlen svájci üzleti utam során, nem volt alkalmam részletes tapasztalatszerzésre, de megérintett ennek a tündéri alpesi országnak a természeti szépsége és kultúrája.


Bázel:

Bázel helyzetére valójában az úgynevezett Dreiländereck elnevezés illik, mely a három ország háromszögére utal. A Rajna két partján elterülő, város Észak-nyugat Svájc központja Közép-Európa szívében. Jelentős gazdasági, ipari központ, és a Rajnának köszönhetően Svájc "tengeri" kikötője is.
A Bázeliek számára természetes, hogy üzleti megbeszéléseiket német területen folytatják, vacsorázni, pedig átugranak valamelyik elzászi étterembe.

Élénk a kulturális élet, mintegy 40 értékes gyűjteményt bemutató múzeumot és művészeti galériát találhatunk itt. Számos színház, koncerttermek, és különféle szabadtéri koncertek kínálnak igazi kulturális élményt.
Itt található Svájc legrégebbi és legtekintélyesebb, 1460-ban alapított egyeteme.



                                                               A város látképe




                                                 
                      
                                                            A Rajna partján



                                                                Az Óváros


Winterthur:

Az azonos nevű járás székhelye Zürich svájci kantonban, az Eulach folyó völgyében. A város elsősorban ipari központ, pezsgő kulturális élettel. 
Winterthur zenei és színházi események színtere, itt található Svájc legnagyobb színháza, és számos kisebb színház is. A város története visszanyúlik a római időkbe, akkor „Vitodurumnak” nevezték. 



                                                 Winterthur-i utcarészletek



                                           A gótikus stílusú Szent Lőrinc-templom



Schaffhausen:

 A város mellett látható Európa legszélesebb vízesése, a Rajna (Rheinfall) vízesés. 
A folyó itt felgyorsulva, 150 méternyi szélességben, három ágban, magas, meredek sziklák között zuhan le mennydörgésszerű robajjal.  Fantasztikus és félelmetes látvány, különösen, ha csónakkal közelíted meg. 






Schaffhausen másik szimbóluma, a svájci óra, a pontosság jelképe.
Ha valami tökéletesen működik és megbízható, arra azt szoktuk mondani, hogy olyan, mint egy „schaffhausen”. A svájci óragyártás, a távol-keleti dömping ellenére, ma is piacvezető. Néhány jól csengő márkanév: Doxa, Longines, Omega, Rolex stb.

Nagyapámtól örököltem egy, az 1800-as évek végén gyártott svájci zsebórát, mely ma is kiválóan működik. Amikor egyszer elvittem egy óráshoz, egy apróbb javításra, odahívta a többi órást, mert ilyen szerkezetet még nem láttak. 
Nem mondható el ugyanez, a pár éve Shanghaiban vásárolt „Chinese Rolex” – ről, mert az, már a szemétkosárban végezte.




                                                                   A svájci óra


Néhány kép a városról: 

Az óvárosban szobrokkal, domborművekkel és freskókkal díszített reneszánsz, barokk és rokokó házak és szökőkutak láthatóak





                                                               A Munot Erőd


Stein am Rhein:

Terveink szerint a városkában csak átutaztunk volna, de szépsége, meseszerű épületei rabul ejtettek, szinte nem tudtam betelni a látvánnyal.
Stein am Rhein, valóban a Rajna ékköve. A régi kis utcákban varázslatos polgárházak, festett homlokzatokkal, művészi faszerkezetes építési megoldással, és jellegzetes erkélyeikkel.  
A házak előtti gyönyörű dísz kutak, festett szobrokkal, igazi középkori hangulatot árasztanak. 






                                                                 A meseváros


Svájci érdekességek:

A svájci bicskát az 1800-as évek végén, a svájci hadsereg katonái számára készítették, majd később kereskedelmi forgalomba is került, de nem szürke, katonai színben, hanem pirosban. 

A svájci bicska elnevezés, mára fogalommá vált, átvitt értelemben is használjuk, szinte mindenre mondjuk, a jól felszerelt fürdőszobától, az on-line böngészőig. 




                                        A hagyományos változat, és egy szörnyszülött



  A svájci csokoládé:
 
A zöld mezőkön legelésző, hatalmas tőgyű tehenek nem csak a füvet nyírják egyenletesre, magukba szívják a völgyek páráját és a zord hegyek illatát, és ez az alpesi hangulat és íz kavalkád érződik a svájci csokoládéban. 

Itt készülnek a világhírű Suchard, Nestlé, Milka stb. csokik. Lila tehenet sajnos nem láttam, pedig már a 20. század első évei óta a lila tehén szimbólummá vált. 
Egy iskolai felmérésen a gyerekeknek ki kellett színezni a teheneket, és ¾ részük, a lila színt választotta.





                                                     A képzelet és a valóság



                                        A svájci bicska keresztezése a svájci csokival


A svájcisapka:

A következő jellegzetes termék. A lapos, kerek, és a fejméretnél valamivel nagyobb sapka eredete a barettre vezethető vissza, de csak nálunk nevezik svájcisapkának, hogy pontosan miért, az nem ismeretes, ugyanis eredetileg a baszkok viseltek ilyen sapkát.

Lódenkabát és svájci sapka nálunk az ötvenes évek szinte kizárólagos viselete volt.
Sokan, egy lyukas kétfillérest húztak rá a svájci sapek antennájára, így variálva a lehetőségeket. Több színben lehetett kapni, innen eredt a kártyás beszólás:” tökre zöldet vagy pirosat tesz”.





Smart, a svájci kiskocsi.

Különleges formája miatt, nevezték már az autóipar „nemecsek ernő” jének, vagy guruló kókuszdiónak is. A fiatalok szívesen használják, a jópofa vidám színekre mázolt autócskát.







Ezt a gyönyörű alpesi országot egyszeri látogatással nem lehet igazán megismerni, csak ízelítőt kap az ember, tehát ide többször el kell menni.

                                              Svájc 1987

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése