Svájc
Svájc, kantonokból (tartományokból) álló szövetségi köztársaság, beékelődve Európa nagy nemzetei közé.
Svájc nagy részét, a 4000 méter feletti alpesi hegyek között megbúvó keskeny völgyek uralják, a téli időszakban szinte teljesen elzárva egymástól. Talán ez lehet a magyarázata, az eltérő szokásoknak, tradícióknak.
Az országról azonnal a jól ismert sztereotípiák jutnak az eszébe az embernek. Az örök semlegesség, a megbízható bankok, a pontosság, a csokoládé, és még sorolhatnám.
Svájc, sok tekintetben egyet jelent a tökéletességgel is. Még az ún. magyar kártyán is svájci történelmi alakok láthatóak.
Egy mondás szerint Svájcban minden közel van, csak magasan. Képzeletben lila teheneket látunk egyensúlyozni a hegyoldalakon, a magasabb régiókban, pedig a bernáthegyik cipelik a rumoshordót az átfagyott síelőknek.
Egy svájci közmondás szerint, ha Svájcban késik a vonat, akkor vagy az óra nem svájci, vagy a vonat nem az.
Egyetlen svájci üzleti utam során, nem volt alkalmam részletes tapasztalatszerzésre, de megérintett ennek a tündéri alpesi országnak a természeti szépsége és kultúrája.
Bázel:
Bázel helyzetére valójában az úgynevezett Dreiländereck elnevezés illik, mely a
három ország háromszögére utal. A Rajna két partján elterülő, város
Észak-nyugat Svájc központja Közép-Európa szívében. Jelentős gazdasági, ipari
központ, és a Rajnának köszönhetően Svájc "tengeri"
kikötője is.
A Bázeliek számára természetes, hogy üzleti
megbeszéléseiket német területen folytatják, vacsorázni, pedig átugranak
valamelyik elzászi étterembe.
Itt található Svájc legrégebbi és legtekintélyesebb, 1460-ban alapított egyeteme.
A város látképe
A Rajna partján
Az Óváros
Winterthur:
Az azonos nevű járás székhelye Zürich svájci kantonban, az Eulach folyó völgyében. A város elsősorban ipari központ, pezsgő kulturális élettel.
Winterthur zenei és színházi események színtere, itt található Svájc legnagyobb színháza, és számos kisebb színház is. A város története visszanyúlik a római időkbe, akkor „Vitodurumnak” nevezték.
Winterthur-i utcarészletek
A gótikus stílusú Szent Lőrinc-templom
Schaffhausen:
A város mellett látható Európa legszélesebb vízesése, a Rajna (Rheinfall) vízesés.
A folyó itt felgyorsulva, 150 méternyi szélességben, három ágban, magas, meredek sziklák között zuhan le mennydörgésszerű robajjal. Fantasztikus és félelmetes látvány, különösen, ha csónakkal közelíted meg.
Schaffhausen másik szimbóluma, a svájci óra, a pontosság jelképe.
Ha valami tökéletesen működik és megbízható, arra azt szoktuk mondani, hogy olyan, mint egy „schaffhausen”. A svájci óragyártás, a távol-keleti dömping ellenére, ma is piacvezető. Néhány jól csengő márkanév: Doxa, Longines, Omega, Rolex stb.
Nagyapámtól örököltem egy, az 1800-as évek végén gyártott svájci zsebórát, mely ma is kiválóan működik. Amikor egyszer elvittem egy óráshoz, egy apróbb javításra, odahívta a többi órást, mert ilyen szerkezetet még nem láttak.
Nem mondható el ugyanez, a pár éve Shanghaiban vásárolt „Chinese Rolex” – ről, mert az, már a szemétkosárban végezte.
A svájci óra
Az óvárosban szobrokkal, domborművekkel és freskókkal díszített reneszánsz, barokk és rokokó házak és szökőkutak láthatóak
A Munot Erőd
Stein am Rhein:
Terveink szerint a városkában csak átutaztunk volna, de szépsége, meseszerű épületei rabul ejtettek, szinte nem tudtam betelni a látvánnyal.
Stein am Rhein, valóban a Rajna ékköve. A régi kis utcákban varázslatos polgárházak, festett homlokzatokkal, művészi faszerkezetes építési megoldással, és jellegzetes erkélyeikkel.
A házak előtti gyönyörű dísz kutak, festett szobrokkal, igazi középkori hangulatot árasztanak.
A meseváros
Svájci érdekességek:
A svájci bicskát az 1800-as évek végén, a svájci hadsereg katonái számára készítették, majd később kereskedelmi forgalomba is került, de nem szürke, katonai színben, hanem pirosban.
A svájci bicska elnevezés, mára fogalommá vált, átvitt értelemben is használjuk, szinte mindenre mondjuk, a jól felszerelt fürdőszobától, az on-line böngészőig.
A hagyományos változat, és egy szörnyszülött
A svájci csokoládé:
A zöld mezőkön legelésző, hatalmas tőgyű tehenek nem csak a füvet nyírják egyenletesre, magukba szívják a völgyek páráját és a zord hegyek illatát, és ez az alpesi hangulat és íz kavalkád érződik a svájci csokoládéban.
Itt készülnek a világhírű Suchard, Nestlé, Milka stb. csokik. Lila tehenet sajnos nem láttam, pedig már a 20. század első évei óta a lila tehén szimbólummá vált.
Egy iskolai felmérésen a gyerekeknek ki kellett színezni a teheneket, és ¾ részük, a lila színt választotta.
A svájci bicska keresztezése a svájci csokival
A svájcisapka:
A következő jellegzetes termék. A lapos, kerek, és a fejméretnél valamivel nagyobb sapka eredete a barettre vezethető vissza, de csak nálunk nevezik svájcisapkának, hogy pontosan miért, az nem ismeretes, ugyanis eredetileg a baszkok viseltek ilyen sapkát.
Lódenkabát és svájci sapka nálunk az ötvenes évek szinte kizárólagos viselete volt.
Sokan, egy lyukas kétfillérest húztak rá a svájci sapek antennájára, így variálva a lehetőségeket. Több színben lehetett kapni, innen eredt a kártyás beszólás:” tökre zöldet vagy pirosat tesz”.
Smart, a svájci kiskocsi.
Különleges formája miatt, nevezték már az autóipar „nemecsek ernő” jének, vagy guruló kókuszdiónak is. A fiatalok szívesen használják, a jópofa vidám színekre mázolt autócskát.
Ezt a gyönyörű alpesi országot egyszeri látogatással nem lehet igazán megismerni, csak ízelítőt kap az ember, tehát ide többször el kell menni.
Svájc 1987
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése