Brazília

                     Brazília

Brazíliáról hallva az embernek azonnal a Riói karnevál, a Copacabana és a Cukorsüveghegy jut eszébe, esetleg még az Amazonas menti esőerdők indiánjai és a természet gátlástalan pusztítása sejlik fel.

Stefan Zweig írta: „Aki Brazíliát valóban az emlékei közt tudja, az elég szépet látott egy fél életre”

Általános ismeretek:

Brazília rendkívül színes és változatos, hatalmas, Európa méretű ország, 26 szövetségi állam alkotja. 

Brazília nevét a Pau Brasil (brazilfa)–ról kapta. Ez a piros festőanyagot tartalmazó fa már korábban ismert volt keletről, magyarul börzsönyfának nevezik.  

A mai napig erősen vitatott, hogy ki is fedezte fel először Brazíliát. A portugál Pedro Alvares Cabral vagy pedig a spanyol származású Vicente Yanez Pinzón? Egy biztos: portugál gyarmat lett belőle, ahol még ma is a portugál a hivatalos nyelv.  VI. Sándor pápa a tordesillas-i szerződésben kijelölte a spanyol és portugál gyarmatbirodalom határait, s ennek alapján a brazil területek portugál érdekszférába estek.

Őslakosság nincs, csak az Amazonas mentén. Itt jegyezném meg, hogy a legújabb mérések szerint az Amazonas a világ leghosszabb folyója, ez különféle vetélkedőkben gyakori kérdés, és sokszor a Nílust jelölik meg tévesen a leghosszabbnak.

A portugálok hamar rájöttek, hogy az indiánok nem akarnak dolgozni, / ez többnyire ma is így van / és ezért Afrikából hurcoltak be rabszolgákat. 

A mai népességet, a hódítók és a rabszolgák leszármazottai, valamint a telepesek alkotják. A meszticek fehér és indián, a mulattok, pedig fehér és néger, szülőktől származó utódok. A fajok keveredésének legpozitívabb eredménye, a brazil nők csodálatos alakja és szépsége. 

Vannak, akik a futballtudást is innen eredeztetik, de hát nálunk nem voltak sem indiánok, sem pedig rabszolgák, ennek ellenére valamikor mi is tudtunk focizni.

Egyébként Brazíliában tartós a futballőrület, minden talpalatnyi helyen fociznak a gyerekek, a felnőttek, pedig a függőágyukból nézik a meccseket. 

A szappanoperákat állítólag azért Dél-Amerikában találták ki, hogy a nők is tudjanak TV-t nézni, persze csak akkor, ha nem esik egybe a fociközvetítéssel. 

Persze itt azért a nők is értenek a focihoz. Érdekesség, hogy a szappanoperák és a fociközvetítések hatására, korábbi túlzott méretű népesedés, 6,3% -ról 2,3%-ra csökkent. Lehet, hogy nálunk meg be kellene vezetni a TV mentes napokat?

A közbiztonság:

A nagyvárosok közbiztonsága rendkívül rossz. A szűken vett belvárosokban nappal nem fenyeget veszély, de éjszaka jobb, ha nem teszed ki a lábad a szállodából. 

Tulajdonképpen egyfajta polgárjogot nyert az ún. „megélhetési bűnözés”.  A híres riói strandra is csak fürdőruhát, törölközőt és napolajat vigyél, mert a többit biztosan ellopják, és akkor még jobban jártál, mintha elrabolnák, mert az, sérüléssel jár.

Egy utastársunk kíváncsi volt, milyen az igazi Brazília, bement egy mellékutcába, ahol 10 percen belül leütötték és elvettek mindent, ami nála volt. 

Szerintem ő nem felejti el az igazi Brazíliát, hacsak az ütéstől amnéziás nem lett.

Favella. 

Ez nem egy fából készült mezőgazdasági vagy evőeszköz, a nagyvárosokhoz ragasztott bódévárosokat hívják így, de nevezhetjük a nyomor szinonimájának is. 

Itt rendkívül olcsó az élet, minden vonatkozásban, nincsenek utcanevek, nincsenek közművek, posta, a házak nincsenek a földhivatalban nyilvántartva. 
A turisták részére szerveznek favella túrákat, melyek többé-kevésbé biztonságosak, mivel az utazási irodák védelmi pénzt fizetnek, cserébe garantálják a turisták biztonságát.

  
 A városok melletti nyomornegyedek

                              Milyen jövő vár ezekre a gyerekekre?

A városoktól távol fekvő tengerparti szállodák környéke biztonságos, nyugodtan besétálhatsz a közeli faluba. 

A biztonság titka, hogy a faluból sokan a szállodában dolgoznak, és ha a bűnözés miatt elmaradnak a turisták, munkanélkülivé válnak. Nagyon sok a munkanélküli, szerte az országban, de vidéken a természet gondoskodik az emberek élelmezéséről, ezért nincs szükség a megélhetési bűnözésre. 

Egyébként általánosságban megfigyelhető, hogy a kedvező természeti adottságok lustává teszik az embereket, hiszen minden terem, szinte magától. Kis túlzással mondható, a vegetáció olyan gazdag, ha leszúrsz egy botot a földbe, jövőre már szedheted róla a gyümölcsöt.

A növényvilág:

A bekezdésnek először az” állat és növényvilág” címet akartam adni, de állatot nem láttunk, az időnként a falon vadászgató gekkókon kívül. 

Mint említettem, minden megterem, rengeteg fajta gyümölcs, a fák évente többször hoznak termést, nem kell metszeni, permetezni csak leszedni. Kirándulásaink során láttunk gyermekfej nagyságú gyümiket is csüngeni az erdőben.  Rengeteg mangó, citromfa, banáncserje stb. található, bár a paletta nem teljes.  

Érdekes módon, az utazásunk idején a hazai televízióban folyamatosan vetítettek egy reklám spotot, miszerint, „Brazília a narancs hazája”, de narancs egy darab sem terem az egész országban.

                         A dús vegetáció, és eredménye

Itt kell szólni a brazil kávéról. Fantasztikusan finom és szívrepesztően erős. 

Nyugdíjasoknak és vérnyomásosoknak, / a két kategória általában fedi egymást / a zacc harmadik főzete ajánlott.

Ceara állam, Fortaleza:

Nyaralásunk színhelye, Ceara szövetségi állam fővárosa, Fortaleza és környéke volt. 

Mi szerencsésen választottunk szállodát, a fővárostól mintegy 80km.-re északra. Akik fortalezai szállodát jelöltek meg, remélve a nyüzsgő éjszakai élet titkainak a megismerését, csalódniuk kellett. 

A város kb. kétmillió lakosával csak nappal biztonságos, akkor is csak a belváros. Este, ill. éjszaka a helyi rendőrség nem is engedte ki a turistákat a szállóból, mert nem tudták garantálni a biztonságukat. 

Ráadásul a tengervíz meglehetősen szennyezett, a közeli kikötőtől még olajos is volt.

                               Fortaleza, Ceara állam fővárosa

Hotel Oasis Atlantico:

A szálloda gyönyörű, az Atlanti Óceán tiszta, fenséges és félelmetes. Ha egy pillanatra nem figyeltél a hatalmas hullámok máris ledöntöttek a lábadról. 

Az ár-apály vízszintkülönbség legalább 20 méteres parti homoksávot érintett. A szálloda az egyenlítőtől kb.700km.-re délre fekszik, ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag a napsugarak függőlegesen érik az embert, nem beszélve a vízfelületről visszaverődő másodlagos sugárzásról. 

Amíg felállították a napernyőinket és az ágyakat, már le is égtünk, pedig előzetesen szoliztunk egy kicsit. Szinte mindenki pecsenyére égett már az első napokban, a nap erejére jellemző, hogy láttunk megégett vállú színes bőrű kisfiút is.

A szállás gekkókal felszerelt, összkomfortos bungalókban volt, kis terasszal. Első dolgunk volt leellenőrizni az örvénylés irányát a lefolyóban, és valóban, a déli féltekén fordított az örvénylés. 

A nappali erős napsütést még tovább nehezítette a rendkívüli párásság. Szinte minden éjjel zuhogott a trópusi zápor. 

Aki kibír két hetet levegővétel nélkül, annak ez élvezetes lehet, mi Ferihegyen nem győztük nyelni a fagyos, hazai, de száraz levegőt.

                                               A szálloda és a part

Az ellátás minden igényt kielégített, a brazil ételek mellett a nemzetközi konyha remekei is előfordultak, nekünk kicsit sok volt a hal, de ez ízlés kérdése.

Sokan all-inclusive ellátásra fizettek be, ami messze nem érte meg, még a nagyívóknak sem, mi a félpanzióhoz folyamatosan rendeltük a snack-et, söröket, este koktélokat és 12 ott töltött napra fizettünk fejenként 10,000 Ft-ot, míg az all-inclusivosoknak fejenként napi 6,000 Ft-tal került többe. 

Nem beszélve azokról, akik napokig hánytak és bicskatartásban közlekedtek a gyomorfájás miatt. Itt is bebizonyosodott, hogy minden szokatlan étel, ital ellen a legjobb orvosság, a lefekvés előtti, emberes adag whisky, de mi magyarok inkább igyunk pálinkát, esetleg unicumot. 

Figyelem, a folyamatos vedelés nem segít!!!

                                                         A svédasztal egy részlete

                                                        A szoba

Kirándulások:

A szállodában kirándulásokat, városlátogatást is szerveztek. Az őserdei hangulat is megérintett bennünket a vadregényes Baturite hegységben tett kirándulás során. 

Sűrű növényzet, zúgó vízesések, különleges, vadon érő gyümölcsök, egyszerűen fantasztikus látvány volt.

                                                             A Batirute hegység

Rengeteg cukornád ültetvényt láttunk, sőt egy feldolgozóban is jártunk, ahol lehetőség volt megkóstolni a nyers főzetet. A leghíresebb italuk a „caipirinha” alapja is a cukornádból főzött pálinka, a ”cachasa”

A caipirinha receptje:    

Összetevõk: 6cl Cachaca
                                                          2 bárkanál nádcukor
                                                          1 egész lime gerezdekben

  Elkészítése: A nádcukrot a lime gerezdekkel Caipirinha-s pohárban összetörjük törőfa segítségével, majd hozzáöntjük a nádpárlatot, feltöltjük törtjéggel, és alaposan összekeverjük, vagy összerázzuk. 

A kirándulások során jártunk Redencao városában, ahol a rabszolga-felszabadításnak állítottak emléket. 

A történet szerint a fekete rabszolganő és az úrnője egyszerre szült, és a rabszolgának kellett szoptatni az úrnő gyermekét, a sajátját, pedig nem táplálhatta. Amikor rájöttek, hogy a tiltás ellenére, mégis megteszi, kegyetlenül megkínozták és megölték. 

Mártírhalála vezetett a felkeléshez. Brazília volt az utolsó dél-amerikai állam, ahol hivatalosan eltörölték a rabszolgaságot, 1888-ban.

                                                     A rabszolga felszabadítás emlékműve

Érdekes a ma világszerte népszerű „capoiera” kapcsolata a rabszolgasággal.  Ez eredetileg szimbolikus ellenállási formát jelentett, vagyis a törzsi harci táncok gyakorlását. A törzsi táncokat a brazil sajátosságokkal keverve, a nyílt harc betiltása következményeként, kialakult a harci tánc szimulációja.

Morro Branco halászfalu, a csodálatos homokdűnéiről híres. 

A különböző színű homokban festői vízmosások, kisebb dombok, különleges alakzatok találhatók. A dűnék között lélegzetelállító buggy túrákat lehet tenni.

A „jangada” a brazil halászok fedett vitorlás csónakja, különleges ügyességet igényel a kezelése, az ember az összes lábujjával kapaszkodik, hogy le ne essen, közben a trópusi nap céklára pirít.

Egyéb érdekességek:

Oltások csak akkor szükségesek, ha az Amazonas őserdeibe akarsz menni. Annak ellenére, hogy a csapvíz nem iható, nyugodtan ihatsz jeges koktélokat, mivel a jeget palackos vízből készítik.

A portugálon kívül szinte semmilyen idegen nyelvet nem beszélnek, a szállodában is csak a vezetők tudnak angolul. A vendégekkel közvetlenül kapcsolatban állók néhány angol szót és kifejezést ismernek, azt folyamatosan mondják, de ha kérdezel valamit azt már nem értik, ezért célravezetőbb a magyaros mutogatás.

Esténként a szállodában is karneváli hangulat uralkodik. A helyi animátorok, szebbnél- szebb táncokat mutatnak be, ragyogó ritmusérzékkel.

Ragyogó ötlet a régi börtön hasznosítása.

A cellaajtókat kivették, a zsiványokat máshová szállították és a cellákat bérbe adták kereskedőknek, ma ez nemcsak turista látványosság, de jó üzlet is.

Egyesek szerint maradt itt néhány zsivány, de kereskedőnek álcázta magát.

A brazil pénz neve „Real”, többes számban „Reais” ejtsd reisz.  A hazai szlenget ismerő magyar fülnek kissé furcsa, ha kérsz egy korsó sört, és azt mondják 3 reisz.

Szállodán kívül egy jó ebéd kb. 4-20 real, általában háromféle szisztéma működik. Vannak helyek, ahol adnak egy meghatározott árért, mondjuk 4 realért egy komplett adagot, ami magában foglal rizst, húst, főtt babot, salátát.

Levest a brazilok nem esznek, az étkezés általában a salátával kezdődik, aztán a főadag és végül valami édesség. Most 4 realért semmi extra nincs, az egy alapebéd a szegényeknek. A második lehetőség, hogy az étterem kilóra adja el az ebédet, ki vannak téve, a megfőzött, megsütött dolgok és lemérik, mennyit nyom, az ár lehet 7 és 18 real között.

A brazilok imádják a „carioca” életstílust, ami zene, tánc, strandfoci és kevés munka.

Nézzünk meg egy kis videót a Karneválról: 

http://www.youtube.com/watch?v=3UuOLFYoyIQ

                                       Brazília, Fortaleza állam