Translate

2010. december 29., szerda

Itália


Itália kék ege alatt     


Az olaszok saját országukat lo Stivale-nak (magyarul a csizma), il Bel Paese-nak (magyarul a csodálatos ország) vagy la Penisola-nak (magyarul a félsziget) hívják. 
Tengerpart, finom ételek, mediterrán hangulat, hihetetlenül gazdag kultúra. 

Ez Olaszország. Teljesen megismerni talán egy élet is kevés, de beleszeretni egy perc is elég.
Bár a mediterrán éghajlat számos más országra is jellemző, nekem mégis Olaszországot jelenti. 



Olaszország mindenkinek tartogat valamit. Aki pihenésre, napozásra vágyik, annak ott vannak a gyönyörű, homokos strandok, aki szereti a hasát, az sem választhatna jobb helyet a nyaralásra, hiszen az itáliai konyha világhírű, akárcsak az olasz foci.




Természetesen a napozás, az evés és a foci mellett Olaszország elsősorban a kultúrájával csábítja oda a világ minden tájáról érkező turistákat.
Római élményeinkről a városlátogatások során már beszámoltam, így most az olaszországi utazások és nyaralások alatt szerzett tapasztalatainkat próbálom összefoglalni.


Velence:



Velencéről újat írni merész vállalkozás. Olyan, mint valami meseváros, ahol minden eltér a megszokott valóságunktól. Itália középkori hangulatú városai közül talán Velence a leg-leg-leg. 

A házak lábát áztató tenger zöldes vize, a csillogó, és pusztuló paloták romantikus egyvelege, a szűk sikátorokban manőverező, díszes gondolák, utánozhatatlan, egyedi hangulatot árasztanak.  
Azt már sok városról hallottam, hogy az észak Velencéje, de mondjuk Velencéről még senki sem mondta, hogy a dél Szentpétervára vagy Stockholmja.  

Régi templomok, paloták, műemlékek másutt is láthatók, de itt minden házra kiírhatnák, hogy műemlék. Velence 1000 évig volt a Kelet kapuja és a távoli varázslat hangulata még ma is árad az ősi falakból. Semmi perc alatt el lehet tévedni, egyik hangulatos sikátor, fel- majd levezető hidacska pont olyan, mint a másik.  

Szinte a világ minden tájáról jönnek ide turisták, összekeveredve, tarka sokaságban, megbűvölve hömpölyögnek fel- és alá. Vagy éppen üldögélnek szökőkutak lábainál, lépcsőkön és pizzát majszolnak, ásványvizet kortyolgatnak, finom olasz fagyit nyalogatnak, és közben etetik a galambokat. 
Megállni nem nagyon lehet, menni kell, amíg a láb bírja, hiszen annyi csodálatos dolog vesz körül és visz tovább egyik utcácskából a másikba, egyik hídról a másikra. 


   
                                                         A Canal Grande


A Doge palota épületét a Sóhajok hídja köti össze a városi börtönnel. A híd arról nevezetes, hogy az elítéltek az inkvizíció korában ezen a hídon mentek át a vesztőhelyre, és itt sóhajtották el utolsó kívánságukat. 
Ma a turisták sóhajtoznak az árak láttán. A palota csipkés márványhomlokzata a Velence védőszentjéről elnevezett Szent Márk térre néz, ahová a külföldiek ezrei érkeznek a világ minden tájáról, évszakoktól, időjárástól függetlenül.

A város jelképe a szárnyas oroszlán, ezekből többet is láthatunk, de az igazi szárnyas veszedelmet, a teret ellepő galambok jelentik. A teret gyakran elönti a tenger, ilyenkor ún. platformokat raknak le, és ezen közlekedik mindenki. A turisták hada ekkor sem csökken.


        
                                                          A Szent Márk Katedrális




                    A Doge Palota



A Karnevál.  

Maga az elnevezés a középkori latin carne levare, "a hús elhagyása" kifejezésből alakult ki. A hús szó azonban nem csak a keresztény ünnep böjtmegelőző jellegére utal, hanem a farsangi eszem-iszomra, és nem utolsó sorban a szexualitásra is.

A húshagyó csütörtöki ünnepségek eredetileg parádés felvonulással kezdődtek, melyet virágkoszorúba öltöztetett ökrök vezettek, amikor a felvonuló tömeg elérte a Szent Márk teret, az ökröket lefejezték a dózse szeme láttára, egy széles pengéjű kard egyetlen csapásával. 
A húshagyó csütörtököt követő vasárnap 12 órakor a Szent Márk teret elözönlik a külföldiek és a velenceiek. Az idő legtöbbször kegyes, és a téli nap is szépen süt. Mindenki az eget bámulja a kis galamb, az angyal jövetelét várva. 
A kis, papírból galamb alakúra formált bábot a Szent Márk templom harangtornyából egy kábel segítségével engedik le. Félúton lefelé konfettiesőt zúdít a téren álló tömegre. A kis galamb röpte a hajdani karneválok egy momentumára emlékeztet: akkoriban egy fiatal kötéltáncos haladt át a téren a harangtorony és a Palazzo Ducale Foscara Loggiaja között kifeszített kötélen. 

Húshagyókedd a karnevál utolsó napja és egyben a csúcsnapja is. Az utolsó napon búcsúznak el a Karnevál Hercegétől, és ahogy az első napon mindent odaadtak neki, ekkor mindent elvesznek tőle.


                                             
                                                    A Velencei Karnevál








Az Adriai-tenger egyik legismertebb üdülőhelye. Több kilométer hosszú homokos stranddal, élettől lüktető, éjjel-nappal nyüzsgő városközponttal várja az idelátogatókat. Esténként utcái sétálóutcává alakulnak át.
Az éttermek, kávézók teraszain koktélszürcsölgetés közben hangulatos olasz slágereket hallgathatsz, szóval igazi mediterrán életérzés kerít hatalmába.




A Septemberfest igazi, magával ragadó népünnepély. 

Már délelőttől színes jelmezekbe öltözött emberek sétálgatnak, de a valódi ünnepség, a délutáni felvonulással kezdődik, ahol megcsodálhatjuk a növényeket, virágokat, de elsősorban a szőlőt mintázó színpompás jelmezeket. 

Az ünnepség a Zenith téren zajlik, ahol, két hatalmas 100 hektós hordót állítanak fel, az egyikben vörös, a másikban fehérbor van, és ezt ingyen kínálják. Az óriási mennyiség ellenére, ajánlott tempósan inni, mert estére kiürülnek a hordók. 

A borkóstolókon túl bor-gasztronómiai standokat is állítanak, ahol meg lehet ízlelni a venetói táj és ezen belül Bibione jellegzetes ételeit: a Montosio sajtot, a tintahalat, a szardíniát, a polentát és a kitűnő édességeket. 
A színpadon különféle együttesek zenélnek, tűznyelő akrobaták, bohócok, zsonglőrök lépnek fel.




Vicenza:

Munkám során több alkalommal is jártam Vicenzában, mely az azonos nevű megye székhelye. 
Ipari központ, mely különösen ékszerészetéről és ruhaiparáról híres. 
Aki járatos az olasz totó meccsekben, emlékezhet a Lanerossi nevű csapatra, amelyik a város legnagyobb textilgyárának a csapata volt, ma AC Vicenza néven, a Seria B osztályban szerepelnek. 
Az olasz városokban a modern lakótelepek a belvárostól távolabb találhatóak, a belváros általában őrzi a késő középkori kultúrát, épületeivel, templomaival, köztéri szobraival.

A város leghíresebb épülete, a Basilica Palladiana a város központjában, a Piazza dei Signorin, ma a világörökség része.  



Andrea Palladio, észak-itáliai építész, klasszikus szépségű, tiszta vonalvezetésű palotáival és villáival, új arányaival és jellegzetes ritmusával vált a reneszánsz építészet mesterévé. Azok közül a családok közül, akiknek Palladio villákat tervezett, soknak volt a városban is háza. 
A villa kifejezést mindig a vidéki épületre használták, s ezzel megkülönböztették a család palazzójától, amelyik a városban állt.




Jesolo:

A Velence közelében fekvő népszerű üdülőhely Olaszország egyik leglátogatottabb strandjával büszkélkedhet. Utcáit a hotelek mellett éttermek, kávézók, bárok és diszkók szegélyezik, 15 km hosszú sekély és finom homokos partján, pedig a tengerparti fürdőzés és a vízisportok örömei várnak az idelátogatókra. 
Lido di Jesoló így egyaránt tökéletes választás a nászútra utazóknak, a szórakozni vágyóknak és a kisgyermekes családoknak is.




A szálloda lehetőleg a főútra, ill. a tengerre nézzen, mert a párhuzamos mellékutcában a hajnali áruszállítás zajától nem tudsz aludni, itt bűzölögnek a halkereskedések, és tele van illegális afrikai árusokkal.
Maga az üdülőhely három részre tagolódik, amik a Zona Faro, a Lido Centro és a Lido Est. A nyüzsgést és szórakozást kedvelők számára a nyugati (Zona Faro) és a középső (LidoCentro) ajánlható, mivel itt rengeteg üzlet és szórakozóhely található.



                                  
Firenze:

Ha valaha mediterrán környezetre vágyom, különösen a borongós késő ősz vagy a csikorgó tél idején, lelki szemeim előtt szinte mindig Toscana dimbes-dombos, pinea fenyőkkel, citrusokkal és egyéb örökzöldekkel díszített tája jelenik meg. Ennek a csodálatos vidéknek a székhelye, Firenze.
 A város jelképe és névadó virága a liliom (fiore), a város neve olaszul Fiorenza.




Az Arno folyó völgyébe épült város történelmi hangulata, a csodálatos műemlékek, az itáliai kultúra fénykorának (quattrocento, cinquecento) legszebb művészi alkotásai rabul ejtik az idelátogatókat. 
Itt élt és alkotott Leonardo da Vinci, Michelangelo, Giotto, Dante és sokan mások. A város méltán a világörökség része.


                                                                 
                                                            A város látképe

A város főtere, a Városháza tér ( Piazza della Signoria). Természetesen itt találjuk az erőd kinézetű városházát, (Palazzo Vecchio), melynek főbejáratát Michelangelo Dávidja őrzi. 




                                                       Michelangelo: Dávid szobor

A Medici család bőkezű támogatásának köszönhetően került ide nagyon sok műalkotás. Cosimo de Medici, (az Öreg) fiának esküvője alkalmából kutat is állítatott a térre.



                                         A Neptunusz kút, (Bartolommeo Ammanati alkotása)


Fia, Lorenzo de Medici, az Il Magnifico (a Nagyszerű) sokoldalú ember volt, elsősorban a képzőművészeket támogatta, pártfogoltjai közé tartozott, Botticelli, Leonardo da Vinci, és Michelangelo is.



Ha át akarsz sétálni a Ponte Vecchio-n, az Aranyművesek hídján, készülj fel rá, hogy itt kell a legmagasabb hídpénzt fizetned, főleg, ha veled van a feleséged vagy a barátnőd (utóbbi esetben extra kiadásokkal is számolhatsz). 
A bódékkal beépült híd roskadozik az aranytól. Még a németek sem merték felrobbantani a II. világháborúban. Biztosan féltek egy aranyesőtől.





Firenze bővelkedik a szebbnél szebb épületekben, köztéri szobrokban és egyéb műalkotásokban.
Elég csak a világhírű Uffizi képtárra utalni, ahol számos remekmű látható, pl. Botticcelli Vénusz születése, című festménye, melyen Vénusz a szépség és a szerelem istennője a kagylóból lép a partra, ahol egy nimfa bíborszínű köpenyt terít rá.




                                                   Turisták az Uffizi képtár előtt



Assisi:

A várost Perugia tartományban találjuk, Assisi Szent Ferencnek a ferences rend alapítójának és Szent Klárának, a klarissza rend alapítójának a szülőhelye.



Assisi Szent Ferenc az állatok, a kereskedők és a természeti környezet védőszentje.
Szent Ferenc számos monda szerint prédikált a madaraknak is, állítólag értette a nyelvüket, de sajnos hiába kerestem madárnyelvű szótárt vagy nyelvkönyvet.
A különféle festményeken, szobrokon, a művészek általában madarak társaságában ábrázolták. 





                          Személye megihlette a klasszikus és a modern festőket egyaránt.







A Szent Ferenc-bazilika és kolostor a XIII: században épült. Az altemplomot Cimabue és Giotto freskói díszítik; a felső templomban Giotto és tanítványainak freskói Szent Ferenc életét ábrázolják.





A környezet is festői, a templom előtti térről fantasztikus kilátás nyílik a környező dombokra. A templom előtti térről lemászva, egy tündéri üveges műhelybe juthatunk, ahol csodálatos, színes üveg kompozíciókban gyönyörködhetünk, és ha van pénzünk, vásárolhatunk is.



Ravenna:

Itália egyik legrégebb, történelmi jelentőségű városa, eredetét valószínűleg az etruszkoknak köszönheti.
A város felemelkedése, egybeesett a római birodalom hanyatlásával. Rómát elhagyták a császárok, és Ravenna lett a Nyugat-Római birodalom székhelye, majd a keleti gótok uralták, később bizánci fennhatóság alá került.

Ha érdekel a történelemnek ez a komor, véres időszaka, melynek magyar vonatkozása is van, hiszen a latin krónikások szerint Theodorik gót barbár vezér a Lacus Pelso, azaz a mai Balaton partján született, állítólag a Keszthely melletti Fenékpusztán, akkor feltétlenül olvasd el,

Passuth László: Ravennában temették Rómát, című regényét.

Régészeti kincseit, a várost körülvevő mocsár megőrizte az utókornak, távol tartva, a kincsvadászokat. A város legfőképp ókeresztény és bizánci műemlékeinek köszönhetően a kulturális Világörökség része lett.





A Dante Mauzóleum: Egy fehér kőből faragott mauzóleumban találhatjuk a nagy költő, Dante hamvait. 

De hogyan került ide a szívvel-lélekkel firenzei költőóriás sírja? Dante, már fiatal korában megbecsült firenzei polgár volt, miközben követségben járt a pápánál, a firenzei hatalmi villongásból az „ellenzék” került ki győztesen, így a költő nem térhetett vissza szeretett Firenzéjébe, és Ravennában telepedett le, majd itt is halt meg. 

A Ferenciek kolostorában a barátok olyan titkos helyre temették, hogy évszázadokig nem találták meg a sírját. Csak a XIX. században találták meg a rejtekhelyet, és bár Firenze kérte a hamvakat, Ravennában, a tiszteletére épített mauzóleumban helyezték örök nyugalomra.





A város egyik leghíresebb műemléke a bizánci stílusú, San Vitale-székesegyház. San Vitalis egy, római katona volt, akit itt végeztek ki, és az ő tiszteletére emelték a templomot.





Ravenna, gazdag történelmének köszönhetően szinte, az egész város, műemlék, rengeteg templommal, mauzóleummal, és egyéb látnivalóval.

Talán a város történelmi atmoszféráját próbálják ellensúlyozni a helyi tréfamesterek, amikor a hazai kereskedelmi csatornák „kész átverés” című műsorait is alulmúló, vaskos tréfákra ragadtatják magukat.
Csak egy példa: ha észreveszik, hogy egy fiatal szerelmes pár egy part-menti halászkunyhóba bújik egy kis együttlétre, beszögezik a kunyhó ajtaját, ablakát. Ez is egyfajta humor, bár én nem tudok nevetni rajta.



                                                               Ravenna címere



Sorrento:

A dal szerint „ Sorrentoban kék a tenger”, és erről meggyőződhettünk saját szemmel is. A dalt a


webcímen meghallgathatod.
A Sorrentoi félsziget csodálatos vidék, ahol a lankás dombok és a magas hegyek váltják egymást. 
Sorrento városa a sziklateraszokra épült, melynek utcácskái egészen az égszínkék tengerbe vezetnek. A mesés kis tereket, és utakat mandarin-, narancs-, és olívafák szegélyezik. 

A hagyományos mediterrán lakóházak a nyár színeiben pompáznak: sárga, narancs, rózsaszín, melyet a szinte mágikusan kék tenger, a napsütés és az élénkszínű virágok kavalkádja övez.





                                            Sorrento színei


A kék tengerből kiemelkedik a Vezúv jellegzetes, két egymásba helyezett kúpja. A tudósok szerint újabb kitörés várható, de ez szemmel láthatóan nem zavarja sem a helyieket, sem pedig a turistákat. 




                                                      Pompei, az örök memento


Capri:

Capri Olaszország egyik legismertebb és legszebb szigete. 
Sorrentoból hajóval lehet átkelni, de ahhoz, hogy lejuss a kikötőbe, egy iszonyatos lépcsősoron kell lemenned, ami lefelé még csak-csak, de visszafelé, egész napos kirándulás után, megmászni, hát az nem semmi. 
Átkelés után vettünk egy sárgadinnye nagyságu narancsot, fenséges íze volt.



Anacapriba szerpentin vezet fel, a kilátás a tengerre, a kikötőre, egyszerűen leírhatatlan, ezért inkább lefényképeztem.





A kis sziget nemcsak természeti tüneményekben, de történeti emlékekben is nagyon gazdag. Tiberius császár több villát is építtetett itt, s egy időben a hatalmas Római Birodalmat is innen igazgatta.

Fent a hegyen, szállodák, üzletek, gyönyörű, villák, hotelek között sétálhatunk. A sétány végén is szép a kilátás a szakadékokra, sziklákra, lent a kék legkülönbözőbb árnyalataiban játszó Tirrén tenger. 
Séta közben kedvesen kínálgatnak a helyi specialitásnak számító „limoncello”-val, ami finom citromlikőr.

Az utcaneveket porcelánból kirakott táblácskák hirdetik, akárcsak a házszámokat. Elegáns éttermek és kávézók teraszai mellett utcai bódékban frissen facsart citrom, vagy narancslevet kóstolhatunk.




A hely szerelmese volt Axel Munthe, svéd orvos, aki régiségeket, szobrokat, korabeli eszközöket gyűjtött Capriról. Palotája, a Villa St Michele, ma, múzeum. 
Aki meg akarja ismerni a történetet, figyelmébe ajánlom a nálunk is megjelent könyvét. /Axel Munthe: San Michele regénye /




                                                         Kilátás a villa teraszáról


A világhírű Kék Barlang megtekintéséhez óriási szerencse kell, mert a különleges kékség csak egy bizonyos napállásnál szűrődik be, ilyenkor, pedig hatalmas a tülekedés, és ha hullámos a tenger, akkor még egyéb problémáid is lehetnek.




                                                   A Kék Barlang és Capri híres sziklái


Közbiztonság:

Rómától délre 10km-ként kb. 1%-kal növekszik a valószínűsége, hogy meglopjanak, kiraboljanak, esetleg mindkettőt. 
Ha megkérsz egy helyi lakost, hogy készítsen rólad egy fotót, a kiválasztásnál fontos szempont legyen, hogy utolérd, ha elszaladna a kameráddal. A déli részen még ma is gyakran előfordul a robogós rablás, melynek során, halkan a hátad mögé gurulnak, akár a járdán is, és kitépik a táskádat a kezedből. 

Ezért soha ne vidd magaddal az útleveled és az összes pénzed. Ezt nyugodtan a szállodában hagyhatod, pláne, ha van széf. A zsebtolvajok általában ketten vannak, amíg az egyik eltereli a figyelmed valamilyen ürüggyel, a másik megpróbálja kiemelni a zsebedből a pénzt. Riccione-ban történt, hogy megérkezésünk után egy hölgy felfedező sétára indult, egy motoros letépte a válláról a táskáját, minden pénzét elvitte, a durva rántástól elesett, és eltört a karja. 
Szóval, nem árt óvatosnak lenni.




Gasztronómia:
  
A könnyű olasz borok a mindennapi étkezéshez szervesen hozzátartoznak. Egy olasz gyári ebédlőben, az ebédhez választhatok egy fél liter bort is. Ez általában rosé vagy fehérbor. 
Igen ízletesek és zamatosak a habzóborok, pl. a Lambrusconi, ez nálunk is kapható érdemes megkóstolni.



Vendéglátás:

Az olasz konyhát három szóval lehet jellemezni: „tészta – hal – pizza”. A sorrendet lehet variálni, de ebből a háromból biztos eszel valamit egy vacsora során. 
A szívélyes olasz vendéglátásról már sokat hallottam, de még nem volt benne részem. Talán a nyolc-tíz alkalom nem volt elegendő a kedvező tapasztalatok szerzésére. 

A szállodákban, éttermekben általában kelletlenül, gépiesen bánnak a vendégekkel, lehet, hogy már elfásultak a sok turistától. A smucigság viszont jellemző, képesek a reggelihez egy zsemlét adni, és őrizni a kávéskannát, nehogy kétszer öntsél belőle.




Egyéb:
           
Nyelvtudás: egy alkalommal, autóval mentünk üzleti útra Campo San Pietro-ba és már tankolnunk kellett volna, de minden benzinkút bejáratához ki volt téve egy tábla, „APERTO” felirattal, így továbbhajtottunk. Gondoltuk, biztos ebédszünet vagy valami hasonló van. Később megtudtuk, hogy azt jelenti: Nyitva! 

Világnyelv: Az olaszok sokan úgy vélekednek, hogy ők beszélnek egy világnyelvet, ez szerintük az olasz, más nyelvet nem nagyon akarnak megtanulni. Volt, hogy a tárgyalásaink során felajánlottuk az angol, és a német nyelvet, de inkább kerítettek egy magyar tolmácsot.

                                            Olaszország 1995 - 2007

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése