Travelblogger: Utazási élménybeszámolók. : Kenyai kalandok

Kenyai kalandok

Harambee (Dolgozzunk Együtt)

Kell némi vállalkozó kedv, na persze pénz is, hogy az ember Kenyát válassza úti céljául. Sohasem gondoltam arra, hogy a gyermekkoromban rongyosra olvasott afrikai vadászkalandok helyszíneit, valaha személyesen is láthatom, ezért fokozott várakozással készültem az útra.

Előzmények:

A kötelező oltásról minden utazási iroda mást mond, végül is nincs kötelező oltás, de a sárgaláz ellen ajánlott. Malária ellen gyógyszert kell szedni, nálunk a Lariam-ot írják fel, melynek óriási hátránya a rengeteg mellékhatás és ráadásul még inni sem lehet.

Milyen nyaralás az, ahol a 40fokos melegben nem ihatok egy sört, este egy koktélt.
Persze van megoldás:

A Malarone nevű gyogyi mellékhatásai elhanyagolhatók és semmi absztinencia. Ezt is fel lehet íratni, igaz az ára kissé borsos, de megéri: 11000 Ft/doboz (12 db)

A malária szúnyog - Anopheles mosquito

Helyfoglalás a repülőn: a közel 10 órás repülőút nagyon fárasztó, ezért célszerű azonos sorban, de a folyosó két oldalára kérni a jegyet, mivel így bármikor felállhatunk, kinyújtózkodni egy kicsit.

Megérkezés:

Tanzániába, a Kilimanjaro reptérre érkeztünk, ahol vízumot kellett váltani. Itthoni tájékoztatás szerint 50$/fő, de aki el tudta magyarázni, hogy egy szafari keretében azonnal továbbmegyünk Kenyába, annak csak 30$-t kellett fizetni, az idegenvezető ugyanis kint várta a csoportot. No de, ki törődik minden apró-cseprő dologgal, mikor nézheti a Kilimandzsáró hósipkás csúcsát. Fantasztikus látvány!!!

A Kilimandzsáró hava

A kenyai határon ismét vízumot kellett váltani, a szokásos 50$ fejében. Itt egységes volt a vízumdíj, viszont nem fogadták el a 2000 év előtt kibocsátott US$ bankjegyeket és az €-t sem. Ilyen tapasztalatok után már rezzenéstelen arccal hallgattuk, hogy módosul a szafari útvonal, és a korábbi esőzések miatt, a vadban sokkal gazdagabb Tsavo-West Nemzeti Parkot nem látogatjuk meg.

Látnivalók:

A kenyai határtól külön dzsipekbe szálltunk, melyek teteje felnyitható, mint nálunk nyáron az autóbuszoknál. A szabadon élő vadállatok így közvetlenül is megfigyelhetőek.

Egy dzsipben, a helyi sofőrön kívül 4-5 turista fért el. A csoportunkat négy külön kocsiba helyezték el, és mivel idegenvezető csak egy volt, ő mindig váltogatta a helyét a kocsik között. Ahol nem volt angolul tudó utas, ott hiába magyarázott a sofőr, elég jó angolsággal, nem sokat értettek, csak láttak, bár az sem semmi.

Szafari dzsip
A szafári:

Az Amboseli Nemzeti Parkot jártuk be, az autók csak a kijelölt úton közlekedtek és nem volt szabad kiszállnunk. A látvány csodálatos volt, bár más, mint a National Geographic felvételein.

A távcső nagyon jó szolgálatot tett, szinte kézzelfogható közelségből lehetett tanulmányozni az állatok életét.

Egész Kenyában tilos a vadászat, a törvény börtönnel fenyegeti az orvvadászokat.
Néhány alapszabály:
Ha élni akarsz, soha ne állj a víziló és a folyó közé!
Éjjel ne hagyd el a sátrad!
Tudatosuljon benned, hogy a vadállatok szemében te nem turista vagy, hanem lehetséges vacsora!
Ha betartod a fő szabályokat, nagy esélyed van arra, hogy el tudod mesélni az élményeid.

Békésen legelésző zebrák

Igazolványkép a hatalmas elefántbikáról

Anya gyermekével

Legelésző gazellák

Láttunk még vízilovakat, zsiráfokat, kafferbivalyokat, hiénát, varacskos-disznót, strucc családot, rengeteg majmot, színpompás madarakat, magányos gnút, és gepárdokat.

Ez külön érdekesség volt mivel a sofőr mondta, hogy a bozótosban csitát is láthatunk, persze, mi, akik Afrika ismereteinket Tarzan kalandjaival kezdtük, rögtön a majmot kerestük, csak később jöttünk rá, hogy gepárdokról van szó. / cheetah – gepárd /

Sokat segített, hogy a gépkocsivezetők rádiókapcsolatban voltak egymással, és ha valaki észlelte a vadállatokat, azonnal hívta a többi autót is.

Ilyen állat nincs is.

A Kibo Lodge:

Első éjszakánkat a vadon közepén fekvő Kibo Lodge-ban töltöttük. A lodge tulajdonképpen egy villanypásztorral körülkerített ősvadon jellegű terület, néhány központi épülettel és különálló sátrakkal vagy bungalókkal.

Éjszakai szállásunk a vadonban

Kicsit tartottunk az éjszakától, a vadállatok üvöltésétől, de a turisták horkolásán kívül más zaj nem hallatszott, a reggeli madárcsicsergés már-már kakofóniába hajló intenzitása és sokrétűsége felejthetetlen volt.

Egy hajnali rendbontó

Az afrikai éjszakai égbolt csodálatos látvány, mintha minden csillag a déli féltekén ontaná a fényét a legerősebben.

Több-kevesebb sikerrel próbáltuk felfedezni a különféle csillagképeket, a Dél Keresztjének a meghatározásában a vélemények megoszlottak.

Este a tábortűz mellett maszáj táncosok mutatták be művészetüket. Táncuk fő eleme, a helyből mindig magasabbra ugrálás, olyan magasságokat érnek el, hogy egy amerikai kosárlabdaedző csak ámulna.

Ez a motívum, a hagyomány szerint, a vadászatból származik, a maszáj harcosok a magas fűben fel-felugrálnak, hogy idejében észrevegyék az oroszlánt.

Egyébként, kiváló oroszlánvadászok, nem is olyan régen a felnőtté avatás befejezéseként, az ifjú harcosnak egy szál lándzsával meg kellett ölni egy oroszlánt, különben a törzs tagjai gyávának tekintették és megvetették.

Mára felhagytak az oroszlánvadászattal és marhatenyésztésből, illetve főként kíváncsi turistákból élnek, szerencsére ma a férfivá avatásnak nem feltétele egy turista lándzsahegyre tűzése.

Maszáj táncosok között

A törzs férfi tagjai vörös lepelbe burkolódznak melynek célja a vadállatok elijesztése. A maszájok talán legelrettentőbb ékessége a gyakran tíz-tizenöt centiméterre is megnyúlt gyöngyökkel díszített fülcimpájuk, amelyet időnként lógva viselnek, ünnepibb alkalmakkor, pedig feltekerik a fülkagylójuk köré.

Maszáj szépségekkel

A maszáj konyha felfedezésétől, már a reggelijük elijeszt, reggeli italuk ugyanis a fele-részt tejből, fele-részt marhavérből kevert turmix. Ha sikerül ezen túltenni magunkat, a főételeiket ízletesnek találjuk, a gyümölcsök, egyszerűen fantasztikusak.

Helyi gyümölcskosár

A szafari végén Nairobiba buszoztunk, a város nevének jelentése: „friss víz”, majd helyi járattal Mombasába repültünk.

A főváros közbiztonságáról csak annyit, hogy a turisták előszeretettel nevezik Nairobbery-nek. / a főváros neve kombinálva az angol robbery – rablás szóval /

A Beach:

Szállodánk az un. Malindi Beachen található, ez Mombasától 110km. Az utak állapota a legrosszabb erdélyi utak minőségét is alulmúlták, a fenti távolságot, hatalmas döccenések közepette, 3,5 óra alatt tettük meg.

A szállodákat, kiválasztás előtt, érdemes megnézni az interneten, az árak között nincs érdemi különbség, mi egy kisebb, csendes, de magasabb színvonalú hotelt választottunk, amely telitalálatnak bizonyult.

Érdemes a medencék nagyságát, hangulatosságát figyelembe venni, mivel a tenger ill. itt az óceán állapota csak a helyszínen derül ki. Az Indiai Óceán itt, olyan piszkos, mocskos volt mintegy szennyvízcsatorna, fürödni nem lehetett benne. Az esti óceán látványa csodálatos, a homály jótékonyan eltakarja a koszt.

Naplemente az Indiai Óceánon

A Dream of Africa Hotel:

Joseph a pincér barátom

Általános észrevételek:

Legalább alapfokú angol tudás nélkül az utazás sokkal kevesebb élményt nyújt. A szállodánkban, pl. csak mi ketten voltunk magyarok, de az angoltudás nemcsak a napi rutinfeladatok / ételrendelés stb. /elvégzését könnyíti meg, de ami ennél sokkal fontosabb, a beszélgetések során megismerhetünk egy másik népet, egy másik kultúrát.

A kenyai emberek általában nagyon kedvesek, udvariasak, mindig mosolyognak, az idegenek is Jambo-val köszöntenek. Van egy kedves daluk, melyet szívesen énekelnek a vendégek köszöntésére.

A dal itt fellelhető:
http://www.youtube.com/watch?v=OWUUoRrC1U0

Egyszer Tuk-Tuk-kal bementünk a közeli városkába, és a mi kedvünkért kinyitották a helyi képzőművészeti biennále-t. A Tuk-Tuk egyébként Indiából, Dél-kelet Ázsiából származó, általában háromkerekű fedett kis jármű, mely nevét jellegzetes hangjától kapta.

Egy kisplasztika a biennáléról, kifejező címmel:

A munka fájdalma

A szálloda tisztasága elsőrendű volt, ellentétben a településeken vagy az út mentén látottakkal. Soha nem értettem, hogy a szegénység miért párosul olyan gyakran az igénytelenséggel. Sajnos ez nálunk is fellehető jelenség.

Érdekes volt olvasni egy angol nyelvű falragaszt, amely arra kéri a turistákat, hogy ne osztogassanak cukorkát a gyerekeknek, mert a fogaik védtelenek a cukor okozta károsodástól. Lehet, hogy ezt nálunk is reklámozni kellene?

A világ több részén tapasztaltam, hogy ahol a természet bőkezűen bánik az emberrel, ott az ember általában lustává válik. Afrikában ez még annyiban is módosul, hogy rengeteg segélyszervezet támogatja pénzzel a Fekete Kontinenst, melynek nagy része eltűnik a korrupt politikusok, hivatalnokok zsebében, a köznép meg várja a támogatást, munka helyett. Akit érdekelnek a mai Afrika társadalmi, szociológiai viszonyai, az afrikai emberek mindennapi élete, Javaslom olvasásra:

Paul Theroux: Afrika, fekete csillag című könyvét.

Végül egy praktikus tanács. Trópusról hazaérkezve a csomagot, felbontás nélkül, tegyük ki egy éjszakára, az erkélyre, ha véletlenül valami belekerült a holmink közé, az a magyar téli fagy elintézi.

Kenyai képek: