Borneó dzsungeleiben

Borneó

Borneó szigetéről leginkább a hatalmas dzsungelek, a dayak fejvadászok és az orángutánok juthatnak eszünkbe, nem is beszélve, Sandokan- ról, a maláji tigrisről, aki maláj hercegnek született, de miután az angolok megfosztják vagyonától, kalóz lesz.

A régészeti leletek szerint Borneó szigetén már 31 ezer évvel ezelőtt is éltek emberek, de az itt élő törzsek ősei az i.e. 3 ezer környékén vándoroltak ide.
A sziget nagy része az i.sz. 12. századtól kezdve a brunei szultán uralma alatt állt, s az első írásos emlék, amely Borneó nevét említi a 14. századból származik. 
Területén, ma három ország, Indonézia, Malajzia, valamint Brunei osztozik.
Az indonéz szigetvilágban elterülő Borneó Földünk harmadik legnagyobb szigete, hatalmas, összefüggő esőerdővel, melyet az” ember” itt is folyamatosan pusztít. A világ jelenlegi trópusi fakitermelésének mintegy fele Borneóról származik.
A sziget észak-keleti részén lévő Sabah tartományt korábban úgy hívták, hogy az "Ország a szelek alatt", ugyanis a terület rendszerint szerencsésen megmenekül a néhány száz kilométerre, északra lévő Fülöp-szigeteket sújtó tájfunoktól.

A sziget történelmében az igazán mozgalmas szakasz a 19. században, a kolonizáció idején kezdődött. A maláj félsziget és Indonézia nagy részét az angolok és a hollandok szerezték meg.
A második világháború idején Borneó északi része japán megszállás alá került és a szövetséges bombázások nyomán a nagyobb városok szinte kivétel nélkül elpusztultak.
A mai állapot 1984-ben alakult ki.
Borneón egyre égetőbb probléma az őserdők módszeres irtása. A sziget malajziai részén ma már szigorú törvények szabályozzák a fák kivágását, de az indonéziai területeken gyakorlatilag megállíthatatlan a pusztítás. A kiirtott dzsungel helyére úgynevezett másodlagos erdőket és ültetvényeket telepítenek, s ettől sok őshonos állatfaj a kipusztulás szélére kerül.
Egy arab utazó, Ibn Batuta a sziget északi partjai mentén hajózott, szerencsétlenségére egy hatalmas tájfun idején, se ekkor vette észre a sziget belsejében látható hatalmas, fekete felhőkben úszó hegyet, amit a Felhők hegyének nevezett. 
A 4093 méter magas Mount Kinabalut manapság is többnyire a felhők takarják.

Borneó talán legnagyobb természeti látnivalója a Mount Kinabalu hatalmas gránittömbje, ahová mindenféle előzetes hegymászó-tapasztalat nélkül bárki felkapaszkodhat, feltéve, ha jó erőben van.

Sarawak 
A Borneo szigetén fekvő legnagyobb maláj állam. Maláj neve, Bumi Kenyalang („a szarvcsőrű madarak földje”).
Ezeket a különleges madarakat „hornbill”-eknek hívják, róluk majd később részletesen írok.

Kutching:
Sarawak állam fővárosa A 19. században a britek által alapított város nagyon sokat megőrzött hagyományos borneói hangulatából. A város nevének jelentése: macska. 

Az angol származású fehér rádzsa James Brooke által alapított Kuching maláj Borneó legnagyobb városa.
A malájok, indiaiak és kínaiak által létrehozott város rendkívül gazdag multikulturális és építészeti örökséggel rendelkezik, ahol különleges harmóniát alkotnak a régi egy-két szintes koloniális épületek a modern felhőkarcolókkal és bevásárlóközpontokkal. 

A helyiek kedvenc szórakozó és találkozóhelye, a híres folyóparti sétány, ahol rengeteg bazári árus kínálja a portékáját, sok helyen főzőcskéznek, és még egy színpad is van, ahol zenészek, táncosok váltják egymást.

A vidám hangulat, még egy teknőcöt is sétára csábított.

A Sarawak folyó, a Parlament és Margarita erőd, melyet Brooks feleségéről neveztek el.
A Sarawak múzeum-ban megtekinthetjük a törzsi művészet remekeit, a maláj és kínai használati tárgyakat, de még a fejvadászok különleges fegyvereit is.
Az 1891-ben megnyílt a célra épített épület Charles Brooke, a második fehér rádzsa építette.

Érdemes megnézni a kínai Tua Pek Kong templomot is.
  

Néhány nappal elutazásunk után hatalmas trópusi felhőszakadás zúdult a városra, a helyi sajtó /New Straits Times/ halálos áldozatról és eltűnésekről is beszámolt.

Fejvadászok falujában:
Az egykori fejvadászok leszármazottjai, ma is az őserdőben, bambuszból készült lábas-házakban laknak, melyek célszerűsége abban rejlik, hogy az eső nem viszi el őket, és a bogarak sem másznak fel.
A tetovált fejvadászok, most turistákra vadásznak, szerencsére nem a fejünket akarják, a fő támadási terület a pénztárcánk, reménykedünk, hogy már tényleg nem divat a fejvadászat errefelé. 

Még néhány évtizeddel ezelőtt is előfordult, hogy a borneói törzsi harcosok esküvőjük előtt egy szomszédos törzs egy férfitagját ölték meg, s fejüket kitűzték házuk homlokzatára.
Az utolsó ilyen esetet 1970-ben jegyezték fel, azóta elvileg megszűnt a fejvadászat Borneó dzsungeleiben.
A hatásos hittérítés eredményeképpen, a fejvadász törzsek, szinte kizárólag keresztények, de azt nem tudni, hogy a manapság is szívesen mutogatott szárított koponyagyűjteményben, mennyi a hittérítő fej.
Az általunk meglátogatott egykori fejvadász törzs, egy csendes, hegyek által védett völgyben, egy kis folyó partján él.
Érkezéskor rizspálinkával kínáltak, az íze olyan volt, mint nálunk a „vasutas bor”. Tudjátok az olyan savanyú, hogy csak a vasutasok képesek meginni.
Gyömbérbort is kóstoltunk, ez jó volt, de nagyon torokkaparó, csak krákogtunk utána.
Eladásra is ajánlották, hogy milyen különleges ajándék, de senkire nem haragszom annyira, hogy ilyet vegyek neki.
A törzsek, úgynevezett hosszú házakban (Long house) élnek, ahol egy épületben akár több száz ember is lakik.
A házakba keskeny létrán lehet feljutni, az ajtón belépve egy hosszú közös térbe jut az ember, ahonnan nyílnak a szoba nagyságú lakrészek.
A falu közepén találjuk a barukot azaz a koponyák házát, amely fedezékül szolgált a falut ért támadások során és itt őrzik a harci dobot és az ellenséges fejvadászok koponyáit is.
A fejvadász harcosok testén számos tetoválás díszelgett, mindegyiknek meg volt a jelentése.

Mindegyiket ki kellett érdemelni valamilyen cselekedettel. Akkor váltak teljessé a tetoválások, amikor az első fejet megszerezte.

A vegetáció rendkívül dús, minden megterem náluk, csak össze kell gyűjteni.

Állatvilág:
Borneó állatvilága egyedülálló, a „turistát”, mint speciális, a környezetre általában káros állatfajt, itt nem mutatom be részletesen.

Az utóbbi években, több mint százhúsz eddig ismeretlen állat- és növényfajt fedeztek fel a természettudósok Borneó szigetén, köztük a világ leghosszabb rovarját, a színét változtató repülő békát, a "bronzhátú" siklót és a "szerelmi nyilakat kilövő" csigát, és még sorolhatnám.
A még meglevő esőerdők az egyetlen természetes élőhelyei az orangutánnak, a nagyorrú majomnak, valamint több ritka fajnak.

Az orangután:
Az orangután (Pongo) az embertől legtávolabb álló emberszabású majom, teljes neve orangutang, erdei embert jelent. Ez a Pongo név rémlik valahonnan. Vajon hol láthattam ilyen majmot?
Az orangután a legnagyobb testű fán élő állat, a bennszülöttek félték és tisztelték, egyes törzseknél a férfiasság próbája volt egy kifejlett hím legyőzése kézitusában.
A nőstények egyedül vagy egy másik nősténnyel, illetve kölykeikkel élnek, a vezérhímekkel általában csak akkor találkoznak, amikor az párzani akar. A hímek viszonya rendkívül ellenséges, gyakoriak az összecsapások.
A kutatók véletlenül lettek figyelmesek arra, hogy az orangutánok nem véletlenül mártják a vízbe annyiszor a gallyakat, hanem "pecabottal" fogják a harcsát, az egy külön érdekesség, hogy a legtöbb főemlőstől eltérően az orangutánok nem tudnak úszni.

A maláj állam kiemelt fontosságú feladatának tekinti az orangutánok megmentését, ezért létrehozta a „Semengok” Rehabilitációs Központot, ahol a korábbi élőhelyükről elűzött orangutánok szabadon élnek az esőerdőben, de fokozott védelmet élveznek. 
A gondoskodás mellett, próbálják visszaszoktatni őket a természetes közegükbe.
Mindegyik orangutánnak van neve, egy a bejáratnál lévő táblán olvashatjuk a családfát és, hogy ki hány éves.
Az ösvény végén egy hevenyészett lelátó van összetákolva nekünk, bámészkodóknak és durván 50 méterre egy színpadféle, ahova banánt, narancsot raktak ki.
Naponta kétszer van etetés, amit a szerencsés turisták is megbámulhatnak. Egy gondozó, időnként, hosszan elnyújtott ordítással igyekszik előcsalogatni a majmokat, mely majomnyelven talán azt jelenti, „itt a banán, lehet jönni zabizni”.
Köröskörül áthatolhatatlan esőerdő, néhány perc alatt minden ruházatod nyirkossá válik, de semmisem számít, csak görcsölő nyakkal bámuljuk, hogy a sűrű lombkoronák közül mikor bukkan elő egy éhes majom.

Sajnos ott jártunkkor egy állat sem jött elő, talán „unják már a banánt” vagy, mivel látogatásunk Újév reggelére esett, még nem heverték ki az „állati” szilveszteri bulit.
Olvastam valahol, hogy a National Geographic forgatócsoportja volt, hogy fél napot szobrozott ott, de hiába a sok kaja, a gondozók hívogatása, nem jöttek elő a majmok.
Még az is lehet, hogy nagyon unják már a turistákat.

A fa tetején látható nagyméretű fészekben nem sasok laknak, hanem az orangutánok.
A borneói nagyorrú majom (Nasalis larvatus) az egyik legfurcsább kinézetű majomfajta.
Nagy méretüknek, kerek hasuknak és feltűnő színüknek (vöröses-barna test, szürke végtagok és fehér farok) köszönhetően is kitűnnek a többi borneói főemlős közül, ami mégis igazán híressé teszi őket, az a hatalmas, lógó orruk. Cyrano majomnak is szokták hívni őket.
És még valami, melyet elsősorban a férfiak irigyelnek, az a hím majmok vörös, folyamatosan erekcióban lévő pénisze, ami napközben bármikor bevethető. Jó lenne megtudni a titkot!!! 

A nagyorrú majmot, „monyet belanda"-nak becézik ami „holland majmot" jelent, és azért kapta ezt a nevet, mert a helyiek szerint a holland bevándorlóknak is hosszú, piros orruk és nagy hasuk volt, bár azt nem jegyezték fel a történetírók, hogy a holland telepes férfiak is állandóan erektált, készenléti állapotban lennének.
Nézzünk meg egy videót Borneó dzsungeleiről:

http://www.youtube.com/watch?v=jTSGVaomVNY

A nagyorrú majom leginkább háremekben szeret élni, amely egy hímnemű tagból és körülbelül nyolc nőstényből áll.
Érdekesség, hogy a hím folyamatosan cserélgeti a háremeket, a nőstényeket, így életük során a csoport többször is megváltozhat.
A sziget madárvilágának egyik jellegzetes képviselője a hornbill (orrszarvúcsőrű madár),
Hatalmas felfelé ívelő szarvuk van. Tekintélyes méreteik ellenére ügyesen, nagyokat szökkenve mozognak az ágak között, vagy erőteljes, hangos szárnycsattogással repkednek a fák fölött.

Borneoi bordás krokodil:
Sós-vízi krokodil, és mivel kiváló úszó, messzire kimerészkedik a nyílt tengerre is. Eredeti élőhelye a folyótorkolatok vidéke és a partvidéki mangrovemocsarak.

Magellán expedíciójának olasz krónikása, Pigafetta "természettudományos" megfigyeléseit is lejegyezte, s ma már megmosolyogtató, hogy olyan falevelekről számolt be a dzsungelben tett sétái alkalmával, amelyek "lehullanak, majd lábuk nő és elmásznak". 
A nagy megfigyelő, a Borneón gyakori hatalmas, színes rovarok, vagy százlábúk egyikét láthatta, amelyek tényleg falevelekhez hasonlatosak. 
A világ leghosszabb rovara:

 

A leghosszabb rovar címet viselő botsáskát Malajziában, Borneó szigetén találták meg 1989-ben, majd bekerült a londoni Természettudományi Múzeumba, és csak a tavalyi évben bizonyosodtak meg róla a kutatók, hogy egy új fajról van szó. 
A botsáska teljes testhossza a lábaival együtt 56,7 cm.

Egyéb érdekességek:
Az út során láttunk egy kínai temetőt is, nagyon érdekes és szép síremlékekkel.

Más:……..
Sarawak állam történetében a Brooks família révén három fehér rádzsa is volt, az utolsót a japán hadsereg űzte el a II. világháború során.
Az alkotmányban is rögzítették, hogy ez egy iszlám állam, ennek megfelelően, az iszlámtörvénykezés, a „saria” szigorú szabályai érvényesek. 
Annyira közel vagyunk az egyenlítőhöz, hogy a mosdóból a víz, örvénylés nélkül zúdul a lefolyóba.
Mint tudjuk, az örvény iránya attól függ, hogy az északi vagy déli féltekén vagyunk. (nálunk az óra járásával megegyező az irány)
     

                                                                   2012 január