NDK - NSZK

                                         

                                      NDK  -  NSZK 

                         Benyomások, érdekességek, különbségek

Több mint, egy tucat német városban jártam, a korábbi NDK és NSZK területén. 

Később volt alkalmam az egyesített Németországba is elutazni, ahol eleinte a különbségek szembeötlők voltak, mára, a gyorsított felzárkózási programnak köszönhetően, a külsőségekben nincs érdemi eltérés, de, az „Ossie-k” lelkiállapotát, egy magyar mondás jellemezi legjobban: „Anyám, én nem ilyen lovat akartam”

                                                             Az egyesítés öröme

                                           Berlin   

Berlinben csak egy buszos városnézésen vettem részt, bejártuk a város nevezetességeit, az Alexander Platz-ot, a TV tornyot, az Unter den Linden-t, és a Branderburgi kapu-t, valamint biztonságos távolságból megtekinthettük a „Berlini Fal-at” is.

                                                                A Dóm és a TV torony

                                                   Az Alexander Platz és környéke

A növekvő gazdasági és élet-színvonalbeli különbségek tovább fokozták az ellentéteket a két német állam között, és ez elsősorban Berlinben volt érezhető. 

A keletnémetek évről évre jelentős számban, egyes becslések szerint közel 3 millióan, távoztak a nyitott berlini határokon keresztül nyugatra. Az 1961-ben épült fal a megosztottság jelképévé vált. 

1989-ben történő lebontása, eufórikus szabadságérzést jelentett a kettéválasztott városnak és népnek. 

Az „Ossie-k” és a Wessie-k” akkor könnyezve ölelték egymást, ma már nem egyértelmű az öröm, elég sok az elégedetlenség.

                                                           
                                                                A fal és a bontása

                                                 Köln   

A Rajna folyó két partján fekvő városról két dolog jut rögtön eszünkbe, a „kölnivíz” és a kölni dóm.

A Köln név, a római császárnőhöz, Agrippához vezethető vissza. Az idők során a város neve előbb Coloniára rövidült, majd kialakult a mai név.

                        Kölni látkép, a gyönyörű dómmal, és a ronda Hohenzollern híddal

Köln Németország negyedik legnagyobb városa (Berlin, Hamburg és München után). 

Gazdag kultúrával, vidám karakterével és a csodálatos rajnai panorámával vonzza a látogatókat. 

A két nevezetes látnivaló mellett bővelkedhetünk a programok széles választékában. Érdemes meglátogatni a vidám hangulatú tél végi karnevált is.      

   

                                                                   A Rajna

Az Eau de Cologne a városról kapta a nevét, ami egyszerűen a kölnivíz neve franciául. Ez a város egyik leghíresebb terméke. 

A legenda szerint egy Farina nevű szerzetes adta nászajándékul a csodavíz titkos receptjét bizonyos Wilhelm Mülhens-nek, aki elkezdte gyártani a világhírű illatszert. 

A fáma azt is mondja, hogy a franciák azért szerették nagyon a parfümöket, mert az elnyomta a mosakodás hiánya miatti erős testszagukat. 
Van, aki ma erre a célra dezodort használ. A napóleoni megszállás idején a francia csapatok Köln összes házát megszámozták, hogy a németül nem értő francia katonák könnyebben tájékozódhassanak a városban. 
Így kapta a kölni készítő hely a 4711-es házszámot, s vált később a világhírű parfüm márkanevévé. 
A Glockengasse 4711 ma is áll, a gyönyörűen felújított házban érdemes megnézni a kölnivíz történetét bemutató kiállítást.

A Rajna partján, a főpályaudvar mellett láthatjuk a gótikus építészet egyik csodáját a kölni Szent Péter és Mária Dómot, mely méltán része a világörökségnek. 

A monumentális kéttornyú katedrális Köln szimbóluma. Az építése is a rekordok könyvébe illő, csekély 632 évig építették, ehhez képest a 4-es Metro szinte kapkodásnak tűnik. A környezeti hatások károsítják a dómot. 

A gyönyörű formák hatását lerontja a légszennyezés miatt piszkosszürke színűvé vált falak és díszítések látványa. 
Az esti, un. súroló fényes megvilágításban a katedrális fantasztikus látvány.

Egyéb érdekességek:

Van iható kölni is, úgy hívják: Kölsch, persze ez nem parfüm, hanem finom, enyhén gyümölcsös ízű sör. 
A kétdecis csőpohárba mért nedű fogyasztását, egyszerűen nem lehet abbahagyni.

A Lindt csokoládémúzeumban mindent megtudhat az ember, amit a csokiról érdemes tudni. 
A szökőkútból is csoki folyik, vékony nápolyi szeleteket mártogathatunk a finom masszába.

                                         
                                               Essen

Essen a német gazdaság egykori zászlóshajója, a Ruhr-vidék központjában, Észak-Rajna-Vesztfália tartományban fekszik. 

A nehézipart fokozatosan visszafejlesztették, bár az ipari jelleg megmaradt, de elsősorban szolgáltatóipari és kiállítási központ.

                                                       A város madártávlatból

A nehézipar fennmaradt épületeit átalakították kulturális intézménnyé alakítani, olyan sikeresen, hogy a Bányaüzemi Vámegylet ( Zeche Zollverein) épületét, a világörökség részévé nyilvánították. 

Ma a Zollverein Szénbánya kulturális központként működik. Itt található "A szén útja" kiállítás az egykori kazánházban. Az egykori kokszoló üzemet kortárs művészeti kiállító teremként hasznosítják. 

Szintén a kokszoló üzem területén található a Zollverein Kaszinó nevű kávézó és vendéglő.

                                           Az esseni bányatelep egykor és ma

Essen, Németország egyik legszínesebb, legtöbb bevándorlót befogadó települése, az európai sokszínűség egyik szimbóluma. 

A városban több nemzetiség él együtt, törökök, az arabok, az iszlám és a fekete-afrikai országok, valamint a balkáni menekültek.

Élénk a kulturális élet, a városnak saját operaháza, színháza van, számos kiállítási csarnok és más különféle intézmények várják a látogatókat. 

Nagy elismerés az esseniek számára, hogy a város, Pécs és Isztambul mellett, elnyerte 2010-re, az Európa Kulturális Fővárosa címet.

                                                                  Az Astra mozi

Essenben több bevásárlóközpontot, és áruházat találunk, ahol bőven lehet költeni a pénzt. Év végén nagyszabású karácsonyi vásárt is rendeznek. 

A vásárláshoz kapcsolódott a Mehrwehrsteuer, a bűvös szó magyar megfelelője az ÁFA, 

de hát akkor még nálunk híre sem volt az ilyesminek.

A rutinos utazók tudták, hogy a hifi center vagy más egyéb akkori csodamasina adóját az ország elhagyásakor visszaadják. 

Én is vásároltam egy hifit, állvánnyal stb., szóval jó tekintélyes csomag volt. Alig vártam, hogy a reptéren megszabaduljak tőle, azonnal feladtam, és utána mentem intézni az adó visszatérítést. A kollégám egy kisebb rádiót vett, és természetesen ő is feladta. 

A vámosoknál sorba kellett állni, az én izgága kollégám állandóan okoskodott, noha egy árva szót sem beszélt németül. 

Sorra kerülvén minden gond nélkül lepecsételték a papírom, és mehettem a pénzért. A kollégámtól kérték az árut, hogy mutassa be, végül is ez volt a szabály, szerencsére velem kivételt tettek. 

Szegény hőbörgő sorba állt vagy ¾ órát, de pénzt nem kapott.

                                                     A sok bevásárlóközpont egyike

                      Akkor még ezzel fizettünk, bár többnyire kisebb címleteink voltak

                                                  Gelnhausen               

Barbarossa Frigyes városa, Hessen tartományban. A város mellett, egyik szigeten épített magának Barbarossa Frigyes pompás palotát, amelynek romjai máig is láthatók.

Ez volt az első Nyugat-Németország-i utam a 80-as évek elején. Üzleti út lévén szájtátva bámultam a technikai felszereltséget, és természetesen az üzletek kínálatát.

Később többször is bebizonyosodott számomra, hogy a fejlett technika nem feltétlenül párosul kiemelkedő szaktudással, de ez még a rácsodálkozás időszaka volt.

                                                           Gelnhauseni anzix

                                                                      Hannover            

Hannover Alsó-Szászország szövetségi tartomány fővárosa a Leine folyó partján fekszik. A város eredeti neve Honovere, ami, magas partot vagy töltést jelent.

 A város nevéről, szinte azonnal az évente megrendezett kiállítás és vásár jut eszünkbe. Egy-egy nagyobb vásár alkalmával a félmilliós város lakossága akár kétmillióra is gyarapodhat.

                                                             A vásárváros bejárata

A várt ipari centrum helyett, az első benyomásunk az lehet, hogy a parkok városába érkeztünk. Zöld városnak is nevezik, a sok, sok zöld terület miatt. A leglátogatottabb a Királyi Park Herrenhausenben.

A turisták tájékozódását szolgálja a belváros aszfaltjára festett vörös csík: ha ezt követjük, 2-3 óra séta alatt végigjárhatjuk Hannover legnevezetesebb látnivalóit. Az útvonal a Központi pályaudvartól indul, és ott is végződik. 

Sétánk során találkozhatunk utcai művészekkel, láthatunk történelmi épületeket, ha elfáradtunk, vagy megszomjaztunk, hangulatos bárokban, éttermekben pihenhetünk.

Érdemes felmenni az Új Városháza (Neues Rathaus) kupolájába, ahová Európában egyedülálló, lejtős lift visz fel.

Az állomásról indulva, érdemes egy pillantást vetni Ernst August király lovasszobrára, a helyiek előszeretettel találkoznak a ló farka alatt, mielőtt iszogatni mennek.

A főpályaudvartól, néhány száz méterre található a város főtere, a Kröpcke. 

A két nagy sétálóutcán (Niki de Saint Phalle promenád és Kröpcke Passage) található a legtöbb üzlet és kávézó. 

A sétánkat utcai zenészek teszik még hangulatosabbá.

Éjszakai szórakozásra a Steintor ajánlott:

A vöröslámpás negyedben különböző nemzetiségű, és színű örömlányok kínálják magukat, kultúrált körülmények között. 

Az akkori árfolyamok 30 és 50 márka között mozogtak, de ha nagyon feketét akartál, és az sem számított, hogy rondább és kövérebb King -Kong-nál, akkor 10 - 20 márkát kellett fizetned. 

A különleges látvány, volt, akit elbűvölt, később ajánlottuk neki a szemorvost, mi inkább sörözni mentünk.

Végezetül álljon itt egy kis mondóka, a hannoveri autógyártásról: 

„ Egy kis bádog, egy kis lakk, készen van a Hanomag”, akkor még nem sejtettük, hogy a helyi villamosokon 20 év múlva Budapesten fogunk utazni.

                                                 Neckarsulm      

Ipari város Württenberg tartományban, melynek története, kicsit az autógyártás fejlődésének a története is. 1873-ban alakul az NSU gyár, mely először kötőgépek gyártásával foglakozik. 

Eredeti neve: Neckarsulmer Strick-maschinen Fabrik - Neckarsulmi Kötőgépgyár). A XIX. század elején kezdik a motorkerékpárok, és az autók gyártását. 

Az ötvenes évek elejére az NSU a világ legnagyobb motorkerékpár-gyártójává válik, megépíti a különleges, "Fliegende Liegestuhl" névre hallgató motort. Ez, a mindössze 100 köbcentis gép 339 km/h sebességet ér el.

Ebben az időben, az általános iskola felső tagozatába jártam, ahol akkoriban nagy divat volt levelet küldeni az autó és motor gyártóknak, és jelvényt, valamint prospektust kérni. A kockás papírra előre megírt különböző nyelvű szövegek nagy értéket képviseltek, például egy német szöveg csereértéke egy saját készítésű rollerba való golyóscsapágy volt.

Az NSU gyár az egész osztályból, csak nekem küldte meg a jelvényt és a fényképeket, szóval iszonyú büszke voltam. 

Évtizedekkel később, amikor egy műszaki tárgyaláson vettem részt a gyár vezetőivel, személyesen is megköszöntem elődeik kedvességét. 

Mit mondjak, el voltak ájulva.

                                                                      A régi gyár

Egy korábbi típus, melyhez kísértetiesen hasonlít, a "Hruscsov bosszújának" becézett szovjet Zaporozsec.

                                                      A Wankel motoros Spider

                                              A forgódugattyús Wankel motor

                                                            A mai Audi gyár

                                                     A ma gyártott autók

                                                         Bamberg      

Bamberg, Németország egyik legszebb, ősrégi városa. Az óváros, méltán nyerte el a Világörökség címet. Az eredeti épületek gyönyörű állapotban vannak. 

Szerencsére, a háborúk, az évszázadok során, elkerülték Bamberget. A csodálatos román, gót, barokk, reneszánsz és a szecessziós stílusú épületek látványa miatt, Bamberget a "németek álomvárosának" is nevezik. 

Bambergnek nagyon sok történelmi kötődése van Magyarországhoz, testvérvárosa többek között Esztergom.

                                                A Bamberg-i Városháza és a Regnitz folyó

A Regnitz folyó mentén épült város hét dombon fekszik, mint Róma, vagy ahogy a helyiek ironikusan mondják: Róma hét dombon fekszik, mint Bamberg. 

A folyó két ága közti egy nagy és több kis sziget alkotja a központi részt, s ezek mellett fekszenek a kis dombok, tetejükön egy-egy templom látható.

A város egyik legismertebb műemléke, a világhírű négytornyú katedrális, vagyis a Bamberger Dóm, a híres lovas szoborral, amelyen, Szent István király tekint lováról a katedrális alapítójának, II. Henriknek a sírja felé, ugyanis, felesége Gizella a Bamberget alapító II. Henrik császár testvére volt.

A város vezetői nagyon örültek volna annak, ha Bamberg elnyeri 2010-ben a kulturális főváros címet, a Bambergi Lovas már előre fel volt nyergelve.

A szállodánk a St. Nepomuk hotel is fantasztikus helyen, a folyó fölé benyúlva fekszik. Vacsora közben kibámulni az ablakon, csodálatos látvány.

                                          A zúgókon bátor kajakosok szoktak gyakorolni

A szűk utcákon a parkolás elég nagy gond, de ötletes megoldásokkal próbálnak ezen a segíteni. A szálló egyik parkolójában egy, az áttételek segítségével, kézzel könnyedén mozgatható, csuklós acélszerkezettel két autót lehetett egymás fölé elhelyezni.

Bambergben egyedülálló 900 éves tradícióra visszatekintő sörkultúra létezik. Az első ízes helybeli sört kolostorokban főzték. 

A több évszázados épületek, helyet adnak kellemes, hangulatos kis éttermeknek, ahol saját, házi főzésű sört szolgálnak fel. 

Feltétlenül meg kell kóstolni a Schlenkerla vendéglőben, a híres füstölt sört, mely világhírű nedű.

                                               Drezda   

Drezda, az Elba partján, egy keskeny folyóvölgyben fekvő, kellemes klímájú város, Szászország fővárosa, melyet élénk kulturális élete miatt "Elba menti Firenzének" is neveznek.

                                                               Drezda-i látkép

Látogatásom idején még látható volt, a II. világháború egyik legszörnyűbb bombatámadásának mementójaként, a Frauenkirche romjai.

A várost, és Drezda talán legszebb épületét az angolszász szövetségesek bombázták le 1945 februárjában, válaszul Coventry lerombolására.  

Az NDK idejében, a romokat emlékezetül hagyták az utókor számára.

A katedrális újjáépítését 1993-ban kezdték meg, és 2005-ben szentelték fel. 

A megbékélés jelképének tartják, hogy a több mint 90 méter magas templom kupoláját díszítő keresztet az angol Alan Smith készítette, akinek az édesapja részt vett Drezda lebombázásában. 

Ma Drezda és Coventry, testvérvárosok.

                                                            Az újjáépített templom

                                      A Frauenkirche, belseje és az Elbáról nézve

Drezdában feltétlenül meg kell nézni a híres Zwingert, melyben a képtáron kívül, fegyvertár, porcelángyűjtemény és matematikai-fizikai szalon is található. 

                                                    A Zwinger bejárata, és a belső udvara

                                                                            Hamburg 

Az egykori Hanza város, ma Németország legnagyobb kikötője, ahol a több emeletes, pompás óceánjárók mellett óriási teherhajókat rakodnak. 

A daruk erdeje rakja egymásra a kontinereket, vagy ömleszti az anyagot a hajók gyomrába. Egyszóval impozáns látvány, az ember eltörpül, még a kisebb hajók mellett is.

Hamburg szórakoztató negyede a híres St. Pauli.  

 Itt, a tengerészek és prostituáltak által előszeretettel látogatott, „Star Club„-ban kezdte pályafutását a Beatles együttes 1962-ben. 

                                                Egy korabeli plakát és a fiúk, közel 50 évvel ezelőtt

A hamburgi neoreneszánsz városháza és a Chile ház hajóorrot formázó kialakítása, kihagyhatatlan látványosság.

                 Kikötői részlet, az éttermekben meg lehet kóstolni az „Elba gyümölcseit” 

Egy Hamburg melletti kis településen, Geesthacht-ban dolgoztam, és egy tündéri szállodában laktam az Elba partján, aki arra jár, feltétlenül nézze meg.

                                              Lipcse   

Lipcse, németül Leipzig, Németország keleti részén fekvő város, a szász szövetségi tartomány legnagyobb városa. 

Nevét a Lipsk szláv szóból kapta, jelentése: „Ahol a hársfák állnak”.

                                                             Esti fényben

Ami az egykori NSZK-ban Hannover, az NDK-ban Lipcse. 

A Lipcsei Vásár fogalom volt a szocialista kereskedelemben, ez volt a KGST /remélem, még van, aki emlékszik rá/ legnagyobb vására. 

Az impozáns kiállítási csarnok, látványnak is gyönyörű.

Lipcsében nem szabad kihagyni az éjszakai kocsmatúrát, azaz a Drallewatscht. 

Évente kétszer, Lipcsében kerül megrendezésre Európa legnagyobb kocsmafesztiválja is.

                                                          München   

Münchenről azonnal az „Oktoberfest”, a híres sörfesztivál jut az eszünkbe, pedig egyrészt egész évben ihatjuk a kitűnő söröket, másrészt van sok egyéb szép látnivaló is a városban. Egyébként a sörfőzés hagyománya mintegy 600 évre tekint vissza, tehát először beszéljünk a sörről. 

A sört minden esetben, egyliteres korsókban szolgálják fel, hozzá sósperecet és sült marhahúst kínálnak. Persze a pompásan illatozó sült csülök sem maradhat el.

Alapszabály, hogy mindig csak annyit egyél, hogy tudj rá inni egy jót. Most, hogy írom a visszaemlékezésem, azonnal töltöttem magamnak egy korsóval. 

A legújabb kutatások szerint a sörivás jótékonyan hat az egészségre is, és a felszolgálás is gusztusos.

A Sörfesztivál története 1810-ben kezdődött, az első ünnepséget a bajor koronaherceg Ludwig és a szász hercegnő Theresa házasságkötésének tiszteletére rendezték. 

Az ünnepség akkor október 12.-n kezdődött és október 17.-n ért véget. 
Az első mulatságot a Terézia Réten tartották, ezért a helyiek azóta is „Wiesn”-nek, azaz Rétnek nevezik az Oktoberfestet.

Ennyit a sörről, ismerjük meg kicsit a várost is. 

Mint köztudott, München Bajorország fővárosa, a várost az Isar folyó szeli ketté.  

München címere egy ezüst alapon álló aranyszegélyes fekete csuhás szerzetes, akin piros cipők vannak, és bal kezében egy imakönyvet tart, amit szerintem, ki kellene cserélni egy söröskriglire.

 

A Bajor Alpok közelségében fekvő város rengeteg látnivalót kínál, a gyönyörű sétányokkal, parkokkal. 

Az Angol Kert, Európa egyik legszebb és legnagyobb parkja. A Marienplatzot tartják a város közepének. 

Münchenben jelentős a kulturális élet, rengeteg színház és múzeum várja az érdeklődőket.

                                                                  München-i látkép

                                                                  Az Óváros

További két nevezetessége van a városnak, a BMW gyár és a Bayern München focicsapata.

                                                                 Müritz

Azon szerencsés kiválasztottak között voltam, akik szakszervezeti beutalóval részt vehettek egy nyaraláson, a Müritz város melletti a Müritzi tó partján fekvő, szocialista üdülőközpontban. 

Az épület nem csupán szálloda volt, hanem, uszodával, borozóval, bárokkal, éttermekkel és különféle sportolási lehetőségekkel ellátott komplexum.

                                                
                                                 Müritz és környéke és az üdülőközpont

                                           Vízi sport a szállóban és a szabadban

Esténként gyakran átmentünk a szomszédos kastély bárjába táncolni.

A már nem egészen fiatalok biztosan emlékeznek, hogy az NDK-ban, a mesterségesen alakított árak miatt, mi magyarok gyakran gazdag turistának érezhettük magunkat. 

Egy-egy esti kiruccanást szinte ki tudtunk fizetni a zsebünkben csörgedező aprópénzből. 

Nem sok ilyen hely volt a világon akkoriban.

Sok minden megváltozott, ma már a szakszervezetek is sztrájkot szerveznek üdültetés helyett.

                                                                Stuttgart

 Baden-Württemberg tartomány fővárosa. A város címere egy ágaskodó fekete lovat ábrázol, amely a város nemesi jelképe.  

 A várost gyalogosan, ráérős sétával lehet igazán felfedezni. A hangulatos utcák, a szép épületek, a hatalmas parkok látványa, és a helyi lakosok vendégszeretete, teszik emlékezetessé a városnézést.

A város fő nevezetességei közé tartozik a több, mint ezer éves az Öreg Várkastély.

Ha Stuttgartban jársz, feltétlenül látogass el a Mercedes gyár ultramodern múzeumába, fantasztikus élmény. Megcsodálhatod a kezdeti, ma már „old-timer” autók mellett, a legújabb fejlesztéseket is.

                                                                     A múlt és a jelen

Ez volt (kókusz)dióhéjban a Németország-i visszatekintés.                                                                                                                                                            1980 - 2002