Portugál szerenád

Portugália

Előzmények:
Portugália számomra mindig a bátor felfedezők, a jó borok, és a színvonalas foci hazáját jelentette, egy különleges ország, mely távol maradt a huszadik századi világégésektől, így megóvta műemlékeit.

Egy kis történelem: 
Portugália népességében, területében, sőt még népsűrűségében is közel azonos hazánkkal. A két ország történelmében is felfedezhetünk néhány hasonlóságot. Lusitania néven a Római birodalom provinciája volt, majd az arab hódítók kiűzése után az 1100-as évek közepére létrejött keresztény Portugál Királyság. A luzitánokról még annyit érdemes megjegyezni, hogy eredetük történelmileg nem tisztázott, ma a portugálokat így is nevezik.
A bátor portugál hajósok felfedezéseinek köszönhetően a 15. század közepére Portugália gyarmatbirodalommá vált. Innentől már eltér a történelmünk, mivel a magyarok rendszerint egymás ellen harcoltak a hatalomért, és ez ma sincs másképp. 
Az elhódított területek megosztásában nem tudtak megegyezni a spanyolokkal, ezért VI. Sándor pápát kérték fel, hogy döntse el a kérdést. A pápa egyszerűen fogott egy vonalzót, és kimetszette Brazíliát a portugálok számára, az összes többi Közép- Amerikai és Dél- Amerikai, aranyban gazdag ország a spanyoloké lett. Ja azt majdnem elfejtettem megjegyezni, hogy a pápa spanyol nemzetiségű volt. 

Lehet, hogy innen ered a mondás: „Minden szentnek maga felé hajlik a keze” 
A nagy felfedezők: Bartolomeo Diaz, Magellán, Vasco de Gama közül az utóbbiról jegyezte fel a történelem, hogy amikor Afrikát megkerülve eljutott Indiába, nem törekedett hódításra, csak Goa tartományt foglalta el, a portugálok elsősorban kereskedni akartak. Később más népek hajósaitól ún. „borspénz”-t szedtek, ami a rakomány 5%-a volt.

                                                          Magelán hajója

A hálás utókor impozáns emlékművet állított a nagy felfedezőknek, elől Tengerész Henrik király szobra látható, aki támogatta a bátor hajósokat.

Fent: A felfedezők emlékműve Lisszabonban Lent: A szélrózsa, közepén a nyitott könyv alakú Földdel 

Lisszabon, sok más városhoz hasonlóan hét dombra épült. A legenda szerint Odüsszeusz és Kalipszó nimfa alapította. Az elhagyott nimfa kígyóvá változott, és az összetekeredett gyűrűiből keletkezett a hét domb. 

Egyébként 1255 óta az ország fővárosa.  A város, érdekes módon nem a Tejo / ejtsd Tezso, a mellékfolyói a kis Tezsók / folyó két partjára épült, mégis élesen elkülönül Baixa és a Belem városrész. 
Szinte minden változást az 1755-ös nagy földrengéstől eredeztetnek. A mai számítások szerint a Richter skálán 9,5 erejű pusztító földrengés nem csak romba döntötte a házakat, de a felszínt is jelentősen átformálta. / természetesen akkor még nem volt Richter skála, a pusztítás mértékéből számították ki az értéket /

                   Lisszaboni nagy földrengés után, és a város mai látképe

Lisszaboni városnézés:
Lisszabon védőszentje Szent Vince / sajnos nem cz-vel / és számos Péter nevű uralkodója is volt az országnak, szinte otthon éreztem magam.

Lisszabonban a legtöbb látnivaló két városrészben tömörül - a város szívét képviselő Baixa (Alsóváros) az egyik, a folyóparton fekvő Belém (Betlehem) a másik. Baixát a Szent-György vár vigyázza, alatta a belvárostól Alfama terül el a domb lábánál. Alfama ma Lisszabon óvárosi része régi házakkal, keskeny sikátorokkal tarkítva.

                            A Baixa városrész felül a Szent György várral, alul by night

                                              Alfama zeg-zugos utcácskái

Lisszabon belvárosában lépten-nyomon olyan házakba ütközhetünk, amelyek falait csempék borítják, portugálul azulejos-nak hívják őket. Gyönyörű, sajátságos hagyomány a csempefestészet, művészi képkompozíciókat is találhatunk egy-egy ház falán.

Pombal márki (Marques de Pombal) impozáns szobra a róla elnevezett téren látható, a királytól teljhatalmat kapva, ő szervezte meg Lisszabon újjáépítését és a túlélők ellátását, az 1755-ös, a várost porig romboló földrengés és az azt követő szökőár után. A feljegyzések szerint a király megkérdezte államminiszterét, "Most mi tévők leszünk?" - mire Pombal ezt válaszolta, "Eltemetjük a halottakat és élelmezzük az élőket". 
Pombal egy modern várost épített, gazdasági reformokat vezetett be, később tekintélyét felhasználva, a fiának akarta a trónt, ezért börtönbe csukták. Hiába, reformernek lenni, már akkor is veszélyes foglalkozás volt.

Nagyszabású tervei alapján új, modern város született, a belváros párhuzamos és egymásra merőleges utcái, a tágas, egymásba torkolló terek az ő elképzelései alapján alakultak ki a lisszaboniak ma is pombali alsóvárosnak (Baixa Pombalina) hívják ezt a városrészt.

                    

                                               A Pombal tér a márki szobrával

Belémet a várostól nyugatra, parkosított övezetben a folyó mentén találjuk, mely szintén rengeteg látnivalót kínál. A negyed egyébként arról nevezetes, hogy erről a partszakaszról indultak világhódító útjukra a nagy földrajzi felfedezők.
Itt található a Torre de Belém, a Belém torony, mely talán a legjobban fényképezhető műemlék az egész Portugáliában. 

                                                        A Belém Torony
A legvonzóbb látványosság, minden kétséget kizáróan a Mosteiro dos Jerónimos, azaz a Jeromosok kolostora, melynek szerkezetét, 1502-ben kezdték el építeni, de csak a század végére fejezték be. Ez Lisszabon legszebb épülete, a világörökség része. 

Külön érdekesség, hogy a korábban említett „borspénz”-ből építették. Az épület a Belém toronyhoz hasonlóan ún. „Manuel” stílusban épült, melynek jellegzetessége az indás-leveles motívumok, a földrajzi felfedezésekre utaló gazdag díszítések. 

A hagyományos stílusjegyeket az őserdők liánjaival, a kiűzött   mórok arabeszkjeivel és a tenger ihlette elemekkel is gazdagították.

Almadában, a Tejo folyó túlsó partján építették, a híres Rio de Janeiro-i szoborról mintázott Cristo Rei-t . A szobor állítólag pontosan szembenéz brazíliai másával. A 28 méter magas szobor egy 82 méter magas talapzaton áll.

 A Cristo Rei emlékmű Almadában, és a Belém toronyból nézve

Lisszaboni látványosság még az Aquadukt, melyen a római kori vízvezeték haladt, és kis őrtornyokból vigyázták, nehogy az ellenség megmérgezze a város vízét.

Ugyancsak látványosság ez a köztéri szobor. Találd, ki mit ábrázol? A „Paraszt délben” nem jó tipp.

                                                      A szobor neve: A nő 

Kirándulások: 
Costa de Caparicán nyaraltunk, kirándulásainkat onnan szerveztük, de először nézzünk körül itt. A szállodasor és az óceánpart között jelenleg építkezés folyik, meglehetősen visszafogott ütemben. Ha a sok szétdobált építőanyag vagy szemét látványa nem zavar, könnyedén le tudsz jutni a beachre, és megmártózhatsz az Atlanti Óceán, hűsítő, 16-17 fokos vizében. Jobb éttermekben ilyen hőmérsékletű a felszolgált bor.

                                                              A caparicai beach

Infrastruktúra, az egyelőre nincs, a homokbuckák között közlekedik egy kisvonat, amelyik minden nagyobb homokbuckánál megáll. / a homokbucka helyett, nyugodtan írhattam volna szemétdombot is /

                                                           A caparicai riviera

                                      A parton lévő ”eurokonform” munkásszállás

                           A naplemente a végtelen óceán fölött, viszont gyönyörű

Cabo da Roca: A Roca Fok az európai kontinens legnyugatibb pontja, ahol a nagy portugál költő Luis de Camoes szavaival élve:

"Ahol vége a földnek és kezdődik a tenger,
és ahol dobog a Hit és a Kaland Lelke,
amely segítette a portugál karavelleket,
hogy egy új világot adjanak a réginek"

                                           A végtelen óceán

Sintra  a világörökség része, a turisták által kedvelt, kellemes mikroklímájú város, nem messze Lisszabontól. A portugál királyok kedvenc nyári lakja volt, palotái és romjai közül kiemelkedően szép a Palácio Nacional de Sintra.

                                                 Palácio Nacional de Sintra

                                                              Sintrai látkép

Queluz. Jellegtelen kisváros, egy csodálatos, Versailles-i mintára épített kastéllyal és kerttel.

Cascais: a királyok fürdőhelye, hangulatos kisváros. A helybeliek esküsznek rá, hogy egy cascaisi halász, Alfonso Sanchez fedezte fel Amerikát, Kolumbusz csak az ő útját ismételte meg. A városban egymást érik a különféle fesztiválok. 

                  Idilli hangulat a tűzoltózenekar vezette egyházi körmenettel 
A sétáló utcákat hullámmintázatba rendezett, ún. „calcada” kockákkal kövezték ki, hogy a tengerészek itt is érezzék az óceán hullámzását.

                                       Nem fogod elhinni, de ez egy teljesen sima út

Estoril: ez a tulajdonképpeni portugál riviéra, a gazdagok nyaralóhelye, a híres kaszinóval.

                                         A kaszinó és a citadella

Fatima: a katolikusok egyik legismertebb szent helye, ahol 1917 május 13-án három pásztorgyereknek megjelent a Szent Szűz, és a rózsafüzér imádkozását kérte a gyermekektől. 
A jelenések több hónap 13-án megismétlődtek, de a helyiek nem hittek a gyerekeknek, amíg egy alkalommal a több ezres tömeg, sugárzó fényű égi jelenséget látott. 
A gyerekeknek nem hozott nagy szerencsét a látomás, ketten közülük nemsokára maghaltak az akkor pusztító influenza világ-járványban.  /spanyolnátha / Fatima ma híres zarándokhely, a látomások évfordulóján közel százezer zarándok keresi fel a szent helyet.

 A régi templom

Az új templom inkább egy kongresszusi központra, vagy egyetemi nagy-előadóra emlékeztet, az a meghittség, ünnepélyesség, lelki emelkedettség, ami a régi templomban van, itt nem érezhető. Ennek ellenére nagyon igényes építészeti megoldás.

                                                          Az új templom oltárképe

                                             Krisztus a kereszten, hegesztett változatban

A hit csodálatos dolog, de néha elképesztő dolgokra készteti a csodára várókat. A Jelenések Kápolnájáig vezető, mintegy 80m.-es utat térden csúszva teszik meg, esőben, hóban. A rutinosabbak térdvédőt használnak, de így is kimerítő az alázatnak ez a formája.

A bazársoron ezerféle kegytárgy kapható, még különféle viaszbábuk és viaszprotézisek is, melyek a csoda elengedhetetlen kellékei. Őszintén szólva, azért volt, amit hiányoltam a gazdag protko választékból, és nem láttam egyetlen eldobott mankót sem. Egy kisebb (6 eurós) csodának én is részese voltam, az egyik ereklyeboltban vettem egy esernyőt, mire kijöttem elállt az eső.

                                                     A modern angyalábrázolás

                                                        Természetes szenteltvíztartó

Coimbra: a Rió Mondego jobb partján emelkedő dombra épült a város. A felső és alsó várost a hangulatos Minerva lépcső köti össze. Híres egyetemi város, az 1290. alapított egyetem az óvárosban, egy domb tetején áll. Legrégebbi részei a díszterem, a Szent Mihály-kápolna, a Kecske-torony, és a 18. századi barokk könyvtár. 

                                      A város látképe és az egyetem a Kecske toronnyal

                        A barokk könyvtár

Az egyetem májusban tartja a „Queima das Fitas” azaz, a szalagok elégetése elnevezésű ünnepségét. A végzős hallgatók ilyenkor a tűzbe dobják a fakultásukat jelző színes szalagokat, majd többnapos ivászat következik.

                                                                     A diákünnep

A portugál konyha: 

A hajdani gyarmatbirodalom hatása a portugál konyhaművészetre is kiterjedt. Mondhatni, hogy öt kontinens ételei rotyognak a portugál fazekakban. Legkedveltebb fűszerük a fahéj, de a férfiasabb ízeket kedvelőknek ajánlom a piri-piri-t, ami egy eredetileg brazil chilipaprika, amit Angolában meghonosítottak, és a portugálok onnan vitték haza.

Klasszikus ételeik a sardinhas assadas (grillezett szardínia), a caldo verde leves (burgonya és hússzeletek). és a  porco a alentaja (vörösborban és fűszerekben pácolt sertéshús kagylóval) A tengeri ételek, elsősorban a halak országszerte nagyon kedveltek.

                                    Fent: készül a szardíniám     Lent: porco a alentaja

Számtalan helyi ételkülönlegességet ismernek, de létezik egyetlen étel, mely minden portugál közös kedvence - a bacalhau (ejtsd bakljo), vagyis a szárított, sózott tőkehal. De ne csak a hal és húsételekről beszéljünk, azt mondják a portugál burgonyának nincs párja. 
Egy régi közmondás szerint, „ha azt szeretnéd, hogy szépen nőjön a krumplid, beszélj hozzá portugálul”. Lehet, hogy a magyar gazdáknak portugál nyelvtanfolyamot kellene indítani. Még egy érdekesség: a híres brazil kávé Afrikából származik, portugál hajósok vitték magukkal Brazíliába.

Egy monda szerint: a 18. században, egy nemes úr egyik este meghívta a szegényeket magához vacsorára. A vacsora végére eltűnt az ezüst étkészlet. Egy fiatal fiút gyanúsított meg vele. A fiú tagadta tettét, de a bíróság elítélte. Mondta a fiú, azon a napon, amikor viszik kivégezni, ha hajnal 6-kor a sült kakas megszólal, azzal bizonyítja majd ártatlanságát. Elérkezett a nap és hajnali 6 órakor a sült kakas kukorékolt és a fiú megmenekült. Állítólag, azóta nem esznek szárnyast a portugálok.

A helyi konyha kihagyhatatlan részei a kitűnő portugál borok. A portóit és a madeirát szinte mindenki ismeri a világon, de az már kevésbé köztudott, hogy van fehér portói bor is, valamint, hogy a Madeira szigetére Krétából telepítettek szőlőtőkéket a 15. században.
A portói bor mindig egy kicsit üledékes, ezért fogyasztás előtt át kell szűrni. Egyre ismertebb a ”vino verde”, a zöld bor, mely enyhén gyöngyöző kellemes ital.

                                                         Saude! Egészségedre!
Egyéb érdekességek:

A hajósokról már sokat beszéltünk, de nem említettük a portugál hajókat. Amikor Vasco de Gama hazatért Indiából kijelentette: „Somos a gente do mar” azaz a tenger népe vagyunk. A portugál hajósok karavelláikon bejárták a világtengereket. 
A ma az ún. „barco rabelo” elnevezésű bárkákal szelik a folyókat és a tengeröblöket. Vigyázat, nem tévesztendő össze, a nálunk honos pályaudvari „taxis rabelokkal”.

                                                                       Barco rabelo

A Fado: egy életérzés, amely egyszerre jelent vágyakozást, nosztalgiát, szomorúságot, fájdalmat, de egyben a szerelem és a boldogság lehetőségét is. 
A fado énekeseket nem illik megtapsolni, a maximális tetszésnyilvánítás, csak egy férfias torokköszörülés lehet, jelezve, hogy együtt érzünk a megénekelt fájdalommal. Itt is adódik a párhuzam, a magyaros sírva vigadásra gondolva. 
A fadot általában kisebb éttermekben éneklik, a falakon a híres fado énekesek képei láthatóak. A szó jelentése: sors.

   Hallgassunk meg egy dalt Dulce Pontes, a híres fado énekes előadásában

   http://www.youtube.com/watch?v=cwnvGTxChZI

A vendéglők ötletes cégérekkel csalogatják a turistákat. Az alábbit nyugodtan kitehetné az a néhány belvárosi mulató is, ahol egy-két ital árába beleszámolják a Lánchíd amortizációját is.

                                              Vigyázat! Jön a fizetőpincér

Van egy különleges süteményük a neve: ”piriquita”, ami spanyolul a női nemi szervet jelenti, ezért kíváncsiságból szinte mindenki megkóstolja, pedig elég drága, és az íze is jellegtelen. Én maradok a hazainál.

A portugál fociról: a már nem teljesen teenegerek még emlékezhetnek, hogy az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején, amikor még Európa élvonalába tartozott a magyar foci, Göröcs Titit, a válogatott és az Ujpest kimagasló tudású játékosát, a külföldi szakírók előszeretettel nevezték a fehér Eusebionak, aki a portugálok sztárja volt. Biztosan jobban örültünk volna, ha Eusebiot emlegetik, fekete Göröcsként. 

                                                                      Eusebio

A bikaviadalok itt is nagy népszerűségnek örvendenek, annak ellenére, hogy itt nem ölik meg a bikákat az arénában. Persze biztosak lehetünk benne, hogy nem az agg bikák szociális otthonába kerülnek. Balesetek azért itt is előfordulnak.

Apróságok:
A vidéki portugálok általában, csak a saját önfenntartásukkal törődnek, az olyan

„szamárságokat”, mint GDP, infláció, deficit stb. meghagyják a fővárosiaknak. 
Az utcák piszkosak, rengeteg a kóbor kutya és ennek következménye, az ottmaradt kutyaszar. Meg kell mondani, hogy egy kutyás gazdit sem láttam zacskóval és lapáttal követni a kedvencét. 
Itt is megtalálhatóak a nagy nemzetközi üzlethálózatok, csak érdekes módón átkeresztelik őket. A Metro, az Makro, az OBI, az AKI, az Auchan pedig Jumbo névre hallgat. 
Néhány vendéglő mosdójában túlzásba viszik az energiatakarékosságot. A világítást mozgásérzékelő vezérli, de szinte azonnal lekapcsol, így pisilés közben a másik kezeddel folyamatosan integetni kell, különben kialszik a villany. 
Érdekes módon itt nem mobiloznak a fiatalok lépten-nyomon. 
A mocsaras területeket nagy vízigényű eukaliptusz fákkal telepítették be, így lecsapolási munkák nélkül is hasznos területeket nyertek. A parafát is a gyarmatokról hozták. 
A portugál nők szépek, ápoltak, de kissé bajuszosak, azt mondják, nem számít, hiszen 10 perc alatt el lehet tüntetni a pihéket. A rossz-nyelvek szerint a portugál férfiak azért növesztenek bajuszt, mert hasonlítani akarnak a mamára. 
A nagy hódítások gazdagsága ma már nem látszik. Az egykori gyarmatbirodalomra már csak a lakosság sokszínűsége emlékeztet. Az EU csatlakozás óta kapott rengeteg támogatás hatása az emberek viselkedésében nem lelhető fel, a mediterrán igénytelenség dominál. Természeti adottságainál, műemlékeinél fogva Portugália szép ország, érdemes meglátogatni.

      

http://www.youtube.com/watch?v=njzJt9o4Zvc

      http://www.youtube.com/watch?v=-HYpzwGsjJ4

2008 augusztus